Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Gály Iván: Lévai képeskönyv
— Mi a múzeum legértékesebb tárgya? — kérdezem. S a válasz oíyan, amilyent vártam. Mert hát nem olyan egyszerű erre vagy arra ki mondani, hogy ez a legszebb, a legértéke sebb, a legbecsesebb, amikor az embernek itt minden a szívéhez nőtt. Persze azért Pali bácsinak is megvan a „ranglistája“, de an nak első helyén ö nem egyet, hanem sok mindent említ. ... Van itt egy igen értékes kelta arany és ezüst pénzleliet... a Lajosok korából egy csodás rokokóasztal... meg — és itt hangjából tisztán kicsendül a büszkeség — egy rézkorszakbeli balta, ilyen csak hat van az egész országban és a hatodik itt nálunk! No és a „Siklóson feltárt ebneszesedett pál- matörzsmaradék, amely bizonyítéka annak, hogy valamikor nálunk trópusi éghajlat uralkodott. Megnézzük a mammut- és masztodon agyar maradványokat, az érdekes megkövült lenyomatokat, az 1664. évi nagy török elleni ütközet egykorú fametszeteit, majd a céh leveleket, a kerámia többszáz éves műveit és sok minden mást, amit a műzeológia fia tal, de lelkes híve, Pali bácsi segítőtársa, Bahuia Pál mutat be nekünk. Szóba kerülnek a Léva-környéki ása tások is, amelyek legutoljára 1951-ben sok új értékes lelet feltárásával jártak. Itt jegyzi meg Huüak Pál, hogy a városban magában és egészen Siklósig gazdag cse réplelőhelyek húzódnak. Majd a régmúlt idők után szó kerül a közelmúltra. Többek között megtudjuk azt is, hogy itt született és itt élt vagy húsz évet Kittenberger Kálmán, a nagy magyar Afrika-utazó és vadász. A múzeumban is megtalálható egy ajándéktárgya, hatalmas, preparált afrikai elefántláb, amelyet erede tileg papírkosárnak szánt az ajándékozó. Most sokkal értékesebb a funkciója. Az ex- ponátumok egyike. Pali bácsi a gimnázium ban Kittenberger osztálytársa volt és el mond róla egy humoros históriát is. A fia tal Kittenberger többedmagával csónakot szerzett és nagy terv kivitelébe fogott. Víz re szálltak a lustán csordogáló Perecen, hogy ... eljussanak Afrikába. Hát akkor még ez nem sikerült, kisebb baj volt emiatt az is kolában is, de később Kittenberger — aki különben ma is él Magyarországon és Af- rlka-utazásairól szóló könyve a közeljövő ben kerül a könyvpiacra — teljes egészük ben megvalósította vágyálmait. 1946-tól vezeti Pali bácsi a lévai járási múzeumot. Már nyugdíjas volt, amikor át vette, mert a szíve ide húzta, ,s amint mondja — munka nélkül nem tud meg lenni. Nagy tervei vannak. Léva város tör ténetét szeretné megírni, rendezni akarja az irattár anyagát, ki akarja szélesíteni a mú zeumot, mert bizony egyelőre helyszűkében vannak. De — örömmel mondja — az ál lam bőkezű volt. Ez évre 100 000 koronát kaptak a gyűjtemények gyarapítására, meg egy nagyszerű fényképezőgépet. A járási nemzeti bizottságban megvan a jóakarat, hogy további helyiségeket biztosítson a mú zeum számára. Ez remélhetőleg sikerül is. Talán ez is egyik oka annak, hogy Pali bácsi így búcsúzik tölünk: „A szeretet késztetett arra, hogy átvegyem a múzeumot. S addig dolgozom itt, ameddig Járok, ha abbahagyom már visznek is.“ De jó volna, ha a lévai polgárok csak ezredrésznyire úgy szeretnék múzeumukat, mint Pali bácsi. A BETŰ ORSZÁGÁBAN A volt Denk-szálilóval szemben, Léva fő terén megtaláljuk a járási könyvtá rat. Ellátogattunk ide is. Elárulom azt is, egy múlt köztársaságbeli tájékoztatóban ol vasott két sor. vezetett elsősorban ide. Ez így hangzott: „A könyvvásárlás terén a múltban Léva első helyen állt Szlovákiában.“ Ez ösztökélt, hogy megnézzem, tiszteletben tartja-e Léva polgársága ezt a szép hagyo mányt. A könyvvásárlásról sajnos nincsenek ada taim, de annál több érdekes dolgot mondott Rischánek Margit, a könyvtár tevékeny ve zetője. Nézzük csak az első számokat és kissé gondolkodjunk el felettük. 1948-ban 250, 1952-ben már 5773 és a múlt évben 8411 kötettel rendelkeztek. A mai állapot 9066 kötet. Egyszóval hét év alatt meghar- minchatszorozódott a könyvek száma. Talán ezért csillog úgy Rischánek elvtársnő sze me, amikor a könyvtár fejlődését ábrázoló diagrammot magyarázza. Meg aztán 1948- ban csak 40 olvasója volt a könyvtárnak és ezek 153 kötetet kölcsönöztek ki, 1954-ben pedig több mint 31 000 kötetet kölcsönzött az 1644 olvasó. Szép fejlődés ez, de valljuk be a 14 000 lakost számláló városban lénye gesen növelni lehet és kel! is a könyvfor gatók számát, meg kell szerettetni a jó könyvet. A könyvek fele magyar nyelvű. De az ez év januárjában kikölcsönzött 2749 kötet közül csak 922 volt magyar. Ennek egyik oka va lószínűleg az, hogy a magyar könyvújdon ságok, habár számuk emelkedik, nem elégí tik ki a keresletet. De a komolyabbik ok az, hogy Léva magyar dolgozói — ha ezt nem is lehet teljesen általánosítani — -rit kán lépik át a könyvtár küszöbét. S én azt hiszem, sok lévai polgár tanulhatna a nyolc vanegy éves Ernyei Károly bácsitól, a volt erdésztől, aki a múlt évben 34 könyvet köl csönzött ki.
