Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Gály Iván: Lévai képeskönyv
Hát igen. Nem elég csak új vívmányokért serénykedni, ki is kell tudnunk őket hasz nálni. És ez a nagyszerűen, mondhatnám fényűzően berendezett, külön gyerekosz tállyal, módszertan; teremmel, sok szép ér tékes könyvvel és végül, de nem utolsó soriban a vezetőn kívül még két lelkiisme retes és odaadó dolgozóval: Vodicska Klá rival és Veszelá Irmával rendelkező járási könyvtár új rendünk vívmánya. De jó vol na, ha sokkal többen élnének vele. De jó volna, ha ide többen járnának, mint a Denk-kávéházba. S akkor talán sok lévai hasonlót gondolhatna, mint amit Krausz Szása munkásnő írt be a könyvtár dicsé ret- és panaszkönyvébe: „Egy alkalommal lelkileg letörve, kiábrándulva jöttem a könyvtárba. Az elvtársnők kedvesen aján lották nekem Koszmogyemjanszka: Zoja és Sura, Osztrovszki j: Az acélt megedzik című könyveket. Ezekből a könyvekből új erőt merítettem és újult erővel dolgozom a szo cializmusért.“ DE JÖ TÁNCOLNI Elhallgat a zongora s megszakadt akkord jára még egy bizonytalanná váló, de mégis kecses lépést tesz a terem közepén balet tet. lejtő 16—17 éves, a lámpa fényében szökés-vörösen csillogó hajú lány. Váratlanul toppantunk be a Gsemadok lévai otthonának nagytermébe. Őszes hajú asszony siet elénk. Mozgása a beavatatlan szemnek is elárulja: a tánc szerelmese. Dvo řák Erzsébet ő, a tánccsoport vezetője. Kissé izgatottan válaszol kérdéseimre. Gyorsan pereg a szó s lassan kibontakozik a kép, hogyan létesült a Csemadok műked velő tánccsoportjainak egyike, milyen sike reket ért ei s mit tervez a jövőben. Mint sok más tánccsoport, ez is aratás kor alakult, 1953 nyarán. Tizenhatan vol tak a tagjai, felesben lányok és fiúk. Szá muk ma sem több, de a másfél év alatt sokat fejlődtek s minden fellépésüket öröm mel várja a lévai és környéki közönség. Mű sorukban nemcsak klasszikus balett, ha nem magyar népi táncok is szerepelnek. Munkájuk nem 'könnyű, de lelkesedésük le győz minden nehézséget. A rögtönzött próbaszámok bemutatása so rán Takács Jóska és Bura Pista széktáncuk „zenekíséretét“ dúdolva adták elő. Fájó pont. Még állandó zongoristája sincs a cso portnak, ideiglenesen Dvořák elvtársnő fér je tölti be ezt a szerepet. Most már a zongora lágy akkordjaira há rom 13—14 éves kislány mutatja be tudá sát, majd egyikük — Danis Piroska — len dületes orosz népi táncot lejt. 0 már biz tosan mozog, hiszen negyedik elemista ko rától szorgalmasan tanul táncolni, Á fiúk közül a legjobb Bura István. Gép lakatosnak tanult ki s a tánc szívügye. Szorgalmasan jár hetente háromszor pró báikra, húgával, Erzsivel együtt, aki viszont a lányok között a legügyesebb. A próba tovább folyik. Vörösmarty Tibor sok ügyességet, rugalmasságot és erőt meg kívánó akrobatikus táncot mutat be. Ő a tánccsoport „veteránja“, de kora mit sem von le tudásából. Az élete delén járó Vörösmarty tánca után pöttömnyi gyerek perdül a terem kö zepére, hogy megmutassa, vele is kell szá molni. Később a kis, barna nebuló elárulja nekünk, hogy Herda Lacikának hívják, öt éves és egyelőre jobban szereti a vacsorát, mint a táncot, mert az a fontosabb. S már vonul is hazafelé gondos kísérője oldalán. Hát van itt utánpótlás is! Különben meglepett, hogy a Csemadok keretén belül Léván balettiskola is műkö dik s több mint negyven látogatója van, így mégis van remény arra, hogy rövidesen új arcokat is látunk majd a tánc csoport ban. De a lévai fiatalok közül is többet kell megnyerni a kultúrmunkánaik. Ezen a té ren ugyanis nem mutat fel eredményéket a helyi csoport. Jól meg kell fontolni ennek okát, rá kell bűkkani a kiútra. Az utóbbi hónapokban Mohin, Csifáron és Alső-Szecsén lépett fed a tánccsoport. Most pedig egy áprilisi nagy matinéra készülnek. Újabban, ha nem is csurram, csöppen — vet tek hat táncruhát és cipőket. Nem mon dom, szépek ezek a ruhák, de úgy szívből igazán akkor örülnénk, ha fontolóra vennék felvetett javaslatunkat: jó volna, ha a ké- méndi, vagy valamilyen más népviseletet is beszereznék idővel. Mennyivel szebbek volnának a lányok, mennyivel szemet gyö- nyörködtetőbb volna a táncuk s a siker ta lán hozzájárulna ahhoz is, hogy a lévai Cse madok táncegyüttese kissé nagyobb szere tettel, lelkesedéssel fordulna a magyar népi táncok gazdag kincsestára felé. MI IS AZ A KÉKFESTÉSZET? Bevallom, a kókfestesről még nemrégen igen keveset tudtam. Egy mondatban telén így fejezhetném kJ: tudtam, hogy ez a nép- művészeti ág igen régi eredetű, s terméke, a fehérmintájú kék vászon ma is nagy ke lendőségnek örvend nemcsak a falvakon, hanem a városokban is. Most már tudom, hogy időszámításunk előtt az V. században különféle növény- festékekkel tették díszesebbé az anyagot a Káspi-tenger partjain s erről Homeros is ír. De Vergilius és a történész Plinius is megemlékezik ilyen vászonfestésről. Szlo vákia területére csak a XVIII. században jutott el ez a népművészet és itt mély gyö-
