Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 4. szám - Kende István: Háború után - Kende István: Szonett
nem a száz év múlva is olvasható cso dát: költő igazát. A proletár-emberség szava és hitele, a búgó mélyhegedű Jó zsef Attila verseiben zenél... Más köl tőknél a halál utáni élet: próba. Adalék vagy mű, tiszavirág-élet vagy halhatat lanság vizsgáztató vagy-vagya. József Attilánál a teljesebb élet („ha van élte még egy”) tudatosan van a halál után ra beállítva, arra a többlétre, ami halál után nő nagyra, amit az író fizikai lété től függetlenül növel a mű és növeszt az — utókor. Nem Balatonszárszó, e szenzáció-terhes halálreklám jelenti Jó zsef Attilát, nem a sír, a síremlék és kegyelet — az utókort. Balatonszárszó csak irtó caesura volt, hasadás, mely kettévágta az életet. A többlet megma radt, mert a többletet az utókor élteti. Napok óta Madách Imre sztregovai sírja nyugtalanít, ahogy egy minapi lo sonci levél riasztó híre szégyenítően idézi elém: „Madách Imre síremléke omladozik, csontjait disznók túrják ki” A balatonszárszói sír körül sincs rend ben minden, emlékműve repedezik, ol vashatjuk egyre-másra a lapok panasz rovataiban. Disszonáns, szem-, fül- és kegyeletsértő tények ezek, melyek szé gyenítően hatnak vissza az élőkre, az utódokra. De épp itt és most, a József Attila-emlékezés meditáló óráiban érez tem, hogy e vádló szépséghibáknál van fontosabb, döntőbb és így vigasztalóbb, Sürgönyt kaptam öcsémtől messze földről, (Kii Hitler száműzött s még hontalan) Egy szörnyű kérdést szegezett szívemnek: „Ki maradt köztelek életben s hogyan Éltétek át a nagy vérzivatart? Mely, mint egy bibliai végítélet mindent felkavart!?” — És válaszolnom kellett ötven szóban, Hogy szüléinkkel együtt hat halottam, Hat drága lélek már nem él... Azt sem tudom, hogy hol pihennek Szétszóródva, mint a falevél... Ó mennyi gyász! ... s egy táviratba — belefér... és ez a mű sorsa, élete, hatása, töret- lensége és — növekedése. Madách Imre és József Attila mai élete egyformán1 dokumentálja a mű hatványozott hatá sát, növekedését. Az Ember Tragédiája, siker- és hatásnélküli díszkiadások és díszelőadások ünnepi klasszicizmusa, ma a legtöményebb magyar kultúrvalóság — a düledező síremlék ellenére. A sztregovai sír szégyenét, az Ember Tra gédiájának hirtelen kivirágzott tömeg- sikere és tömegvalósága hatálytalanítja — a proletár utókorban, ahogy József Attila halálbafutását hatálytalanítani tudta utóélete, hazaérkezése, feltámasz tása, e világi másélete — a proletár utókorban: „Csúf halottak sírja kivirágzik szépen, Csúf halottak sírja csak besüpped szépen, De ki gyözésig élt, följebb jut virága, Szabad szeretőknek eljut a virága. Jut az én virágom dalos szabadoknak. Tetszik is akkori finnyás szabadoknak. Tetszhet is, ma harc az igazaknak rendje S igazak harcának győzelem a rendje” 31 éves e vers és mi vele köszönthet jük a mát, a töretlenséget, az életet, az igazak rendjét: József Attila ötvenedik születésnapját — a proletár utókorban. „A nemes bor” — mondják — „lassan érik” Ezt tudjátok rajtam kívül is sokan. Rövid az élet. Elrohan . .. Költő lettem. Vártam negyven évig. Ősz fele a jó gyümölcs megérik. — A rügy, mely szülte májusban fogan. Zamatos, gazdag izét boldogan Szürcsölgetik, akik a télt megérik ... És lesznek köztük, kik majd elmesélik, Ha nem leszek már az élők között És síromon már vastag hó fehérlik... Hogy éltemen egy asszony őrködött Megosztva sorsom jóban — rosszban végig ... A leghűbb szív a gyászolók között... KENDE ISTVÁN Háború után Szonett
