Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - L. Dr. Kiss Ibolya: Tolsztoj szlovák barátai és magyar vonatkozásai
A sétáló Tolsztoj a jasznaja-pdjanai parkban. Élete utolsó évében Készült kép. Pár hónap múlva önkezével vet véget éle tének ... II. Közel három évtizede annak, hogy egy csendes márciusi délutánon különös teme tésen vettem részt Liptóújváron. Gyászszer tartás, — pap és gyászénekek nélkül. Va lóban szokatlan jelenség volt abban az idő ben, hiszen a menetben nem vett részt töm jént himbáló ministráns gyerek és kántor, aranybetüs, szalagos koszorúkat sem láttam. A házon, melyben az elhűnyt feküdt, nem lengetett a szél fekete zászlót s a kopor só, melyben dr Skarvan Albert feküdt, egy szerű, gyalulatlan faalkotmány volt, a föld re helyezve. A koporsóhoz Tolsztoj élet nagyságú képe volt támasztva, mintegy őréül az elnémultnak, akinek lelkinagyságát kora nem tudta — vagy nem akarta — megérteni. Évtizedeknek kellett elmúlniuk s át kel lett vészelnünk a második világháború bor zalmait, látnunk kellett az útfélen fekvő csonkatestű halottakat, hallanunk a fejünk felett süvítő gránátokat, hogy megérthes sük háborűellenes agitációját annak a férfiú nak, aki félszázaddal ezelőtt jellemes ki állással egyedül merte kikiáltani a katonai tekintélyre épített Monarchiában. „Ne ölj!“ A mai generáció — mikor az emberiség jobbik fele már összefogva egy emberként vallja a hitet: „ne pusztíts, hanem alkoss“ — nehezen tudja felfogni, mit jelentettek akkoriban Skarvan szavai, — akinek a .háta mögött nem állt szervezett békemozgaíom, s a meggyőződése — az, hogy az emberi ség nemesebb dolgokra hivatott, mint pusz tításra. Dr. Skarvan Albert — aki 1869-ben szü letett az árvái Tvrdosinban, de életének na gyobbik felét Liptóban élte le s ezt a tájat nevezte szülőföldjének — már diák korában megismerkedett Tolsztoj tanításaival, hogy aztán a nagy orosz író és gondolkodó kö vetője legyen egész életén keresztül. Ta nulmányai elvégzése után a katonaságnál maradt mint katonaorvos, itt, hivatása köz ben eszmélt rá, hogy az, amit tesz s az. amit gondol és érez; éles ellentétben áll egymással. Hosszú, álmatlanul átvergődött éjszakákon megérlelődött lelkében a gondo lat: nyilvánosságra kell hoznia azt, ami szilárd meggyőződése.
