Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 3. szám - Mács József: Végrendelkezés (rajzolta Harmos Károly)

nem adja könnyen a szót. Tudja ezt az

öcskös, a szótlanság orvosságát is tud

ja. Gyógyírt kell hoznia, ha a vénem

bert beszéltetni akarja.

Lemegy a pincébe, megkongatja a

hordót és szív a lopótökbe annyit,

amennyi az öreg agyának megolajozásá-

hoz szükséges. Feljön aztán a lopótök

kel és a konyhában tejesfazékba cso-

rogtatja a beszédes bort. Csurran az

itóka, lötyög, cseveg, már a hallása is

ingerelni kezdi az aszott vénember tor

kát S az öcskös, miután megtöltötte a

poharat, így vezeti borhoz az öreget:

— Igyon. Azért termett, hogy igyon,

az íz bele.

Régen mondták ezt ilyen melegen,

kedvesen a fiúk, hát a vénember arcán

megenyhülnek a vonások és csak úgy

a pipát a szájából ki nem véve feleli.

— Megunja a bor is egy helyen.

Koccintanak, isznak és borral főijük

a szó.

Az öreg bejárja azt a nagy életet,

amely már mögötte van szóban és gon

dolatban. Magyarázgatja az asztalon

könyöklő öcskösnek, hogy mily keserve

sen kellett megküzdeni a krajcárért.

Hogy csak az segített rajta, hogy igény

telen volt, mint az öszvér, vagy a si

vatagi teve. Ügy lett nyolc holdja, hogy

a feleségével — nyugodjék — krumplin,

meg köménymagos levesen tengődött

Az öcskös olyanokat bólint az öreg

nek, hogy majd leesik a feje. Nem volt

még olyan nyájas neki a vénember,

mint most, az apai szeretetet sem érez

te annyira, mint a bor mellett Tölt

aztán megint újra tölt. A torkát csik-

landó italtól krákogva vág az öreg gon

dolatába:

— Azért úgy jó a, hogy együtt van

a nyóc hód.

— Ügy.

— Nem szeretné ha szét kéne hasí

tani.

— Nem igen, megfértek tik azon

ketten.

Ha az öreg hallgat a pohár koccan,

mert az öcskös nagyon szorgalmazza a

hajtogatást. Pedig a legyengült vénem

ber nagyon érzi, hogy ivott Betyámó-

ták zsonganak a fülében és csak az

tartja vissza a nótázástól, hogy az isten

nem adott neki hangot. így hát csak

köpköd, füstöl, vele csaknem egyidős

kalapját nyomogatja a szemébe és me

gint szól:

— Megfértek tik azon ketten.

— Megférnénk bion, ha a törvény

nem kacifántoskodna. De az akarja úgy,

hogy egyre íródjon a főd.

— Akkor nekem fáj a döntés...

— Mi fájna azon? Én dógazom a

fődet, én hordom a ganéjt.

— Bajmolódott a bátyád is a főddel,