Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Babos László: Ne tovább! - Csontos Vilmos: Ha érzed
mint Göring, Goebbels vagy Müller, az egy szerű SA-közlegény!“ R. Rolland, Hauptmann és Bindinggel szem ben egyformán „a mi Goethénkre“ hivatko zott és Binding most a göringek mellé zárja a világ Goethéjét, Hitlerrel, Goebelsszel egyenlőslti és türelmetlenkedve sürgeti: értse meg a ftihrer célját, a führer Németországát! „Ezt a Németországot akarjuk minden áron, még a pusztulás árán is. Ez akarat előtt minden vád semmivé foszlik.“ Lehet itt még vádolni? Itt a sző megborzad, elnémul: ámokfutókkal állunk szemben, amikor a meg szállottság pusztít és pusztul. De e meg szállottság vüágkatasztrőfát jelent: a robba nó erő magával ránt mindent! Az atombom ba indítója, szövetségese, szerelmese csak a német fasizmus lehet! Amerika ráhibázott partnerére! A német militarizmus az utánam özönvíz felelőtlensége. Erejét meghaladó célkitűzése túlzásba hajszolja, de e túlzás ma csak gyil kos őrületet realizálhat. A német militarizmus újra elérkezett az ugrópontra. És itt váratlan szövetségest talált. Amit a francia szellem legjobbjai — mint egyforma francia, német és világveszedelmet — három fordulóponton elvétettek — azt egy francia államférfi, nemzete érdekében, népének képviselete ál tal próbálta szankcionálni: „Pusztulás árán is“ mindenáron ... Amikor e pusztítva pusztuló áradatnak — az atomnihilizmusba oltott né met fasizmusnak — a francia Mendes-Fran- ce lett szószólója, igazolója és kerítője, ak kor itt Heródes kézjegyére ismerünk: gye rekgyilkosságok, atomgyilkosságok árán, „pusztulás árán“ is megölni, kiirtani a béke csillagát, emberek jóakaratát, jövőjét. De ahogy Heródes gyilkos müve hiába valónak bizonyult, ügy a francia parlament karácsonyi jóhírét, a békének, az antifasiz- musnak e történelmi megnyilatkozását, sem miféle mesterkedés nem homályosítja el többé. A francia nép, a francia szellem újra elfoglalta európai őrhelyét. Tíz esztendeje ... Üszkös romokon álltunk és vártunk kábán, tétován. Magunk sem tudtuk, mire várunk ... A martalócok, gyilkosok nyomán kihunyt az élet. A mezőkön köd gomolygott, fojtó. Hazánk földjét gazok taposták, hurcolták, ölték lányát és fiát. De a komor felleges ég alatt felzajdult a tavaszi vihar. Végig száguldott a ködös mezön, keletről indult, tisztító, szilaj. Aztán lassan megmozdult a világ, keltek — lebbentek friss tavasz-szelek s végig szálltak élet-hirdetőn falvak, városok, ághegyek felett. Pattant a rügy, épült a város, sudár gyárkémény az égre szökött, új reménnyel állott meg a paraszt dúsan zöldelő vetések között. És izmosodott, nőtt az élét egyre szebb lett és igazabb s az élettel megnőtt az ember, nemesebb lett, jobb és szabad. Már lassan-lassan elfeledtük, tíz éve már, a háborút... éltünk, vetettünk, építettünk s nyugatról újra beborult. Testvér, vigyázz! Az életedre törnek újra a bestiák. Álli elébük dacos keményen: Elég volt, gazok! Ne tovább! BABOS LÁSZLÓ Ne tovább í Ha érzed Ha érzed, hogy erős a karod, szíved bátor s messzi néz szemed... És azt a holnapot akarod, Mely napfényes életbe vezet: — Merészen lépj, indulj el velünk; Sokan együtt csodát művelünk! Ha érzed, hogy köztünk a helyed, s gyógyítani kell múltad sebét... Ha önbizalom a fegyvered; Szorítsd meg a harcosok kezét: — S merészen lépj, indulj el velünk, Sokan cayütt csodát művelünk! Ha érzed, hogy lelked rejtőkén merész álmok szülnek magzatot; Csókold életre — sorsunk egén új nap ragyog, — megmosdathatod fényében... — Csak indulj el velünk: — Sókan együtt csodát művelünk! CSONTOS VILMOS
