Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Magyar Bálint: Az ember tragédiája (Budapesti színházi levél)
nélkül Madách müve héhn érthető meg. A hit hiányzott, akár az Emberben, akár a Művé szetben, — vagy minden hivatalos álláspont ellenére: az Istenben való hit, minél fog va az Ember tragédiájából Lucifer tragé diája lett és a tragikus konklúzió arra a tételre csúszott át, hogy: ,.Miért is kezd tem emberrel nagyot!“ Madáchnak az em ber és a világ megrontására törő Lucifer jéből tehát lassan rokonszenves figura lett, fölényes rezonőr, akiben az alapvető gonosz ság szinte jóindulatú, baráti magatartásnak adott helyet. A közönség a mennyei hangok kal kezdődő mű egész folyamán — ezeknek a motívumoknak éppen ellentéteképpen — úgy érezte, hogy a tehetetlen és ostoba Ádám csökönyösségében nem hajlandó tudo másul venni az élet alapvető igazságát, az élet hiábavalóságát, hanem új és új har cokra indul vélt igazságáért. Az Ür szerepe puszta keretté soványodott, és befejező mondatának „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!" már senki sem tulajdonított fontosságot, a szavak a kifelé igyekvő kö zönség hátának szólottak. , A Nemzeti Színház új előadásának tehát kézenfekvő volt a feladata: a brutális cson kítások visszaállításával és a szerepek helyes értelmezésével vissza kellett adni a mú eredeti hangját. Gellért Endre, Major Tamás és Marton Endre rendezésében a 2650 sor több mint 3200 sorra növekedett. Nyilvánvaló, hogy a kihagyások most már csakugyan pusztán a helyes rövidítést szol gálják, nagyobb összefüggő egész sehol sem marad ki a darabból, csupán az a céljuk, hogy egyes hosszadalmas részletek kellő módon megrövidülve, gördülékenyebbé te gyék az előadást. Jellemző adat, hogy a még mindig kimaradt 900 sor 180 különböző ha lyen mutatkozik, egy-egy húzás átlagban öt sort tesz ki. Vitatható kihagyás tehát alig akad közöttük, a legszigorúbb elemzés sem tud többet, mint négy-öt kétsoros helyet találni, ami a mostani dramaturgiai munka után is bennemaradhatott volna a darabban. A mű összhatása így teljesnek mondható. Madách mondanivalója hiánytalanul érvénye sül. Fontos részek kerültek be az elő adásba, például a bizánci képben, ahol a szentségáruló barát jelenete eddig még sbhasbfn került színre. A párizsi kép elején Danton szintén először méltatja teljes mér tékben a forradalom eredményeit. A máso dik prágai szín természetesen megkapta he lyét az előadásban, a fentebb idézett rész szel együtt. Ugyanis, ha egyes régebbi ren dezések alkalmával nem is hagyták ki az egész képet, az első részt, a francia for radalmat tárgyaló szöveget mindenképpen mellőzték. A londoni kép eleje is hangsúlyt kapott és különösen a vége, az elítélt jel«- nete, amit eddig legfeljebb beletörődő méla búval vittek színre, nem pedig harcos ki állásai, ahogyan arra a szöveg félreérthetet lenül utal. („Ne félj, ne félj, meg léssz bosz- szulva egykor! Emelkedjél fel, ők a csú fosak!“ stb.) Az érintetlenül hagyott fa lanszter-jelenet után az Or-jelenet vissza kapta eredeti értelmét a Föld szelleme sze repének kihangsúlyozásával. A technikailag is először megoldott képben Ádám kimondja a mú eszmei mondanivalóját: ,,A célt tu dom, még százszor el nem érem. Mit sem tesz: a cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatáknak. A cél halál, az élet küz delem, S az ember célja a küzdés maga“. Az eddig részben kihagyott, részben jelleg telenül ledarált sorok éles hangsúlyt kaptak és először a mostani előadáson jött létre az összeköttetés ezek közt és a végső befe jezés között, amit az emberi sorsot a meg megújuló bizakodást szimbolikusan kifejező Űr-hangja mond ki: „Mondottam ember; küzdj és bízva bízzál!" Az előző Ember tragédiája-előadások pesszimista hangulatot kifejező produkciók voltak, érthetetlen, optimista sallanggal. A Nemzeti Színház mostani előadása megszün tette ezt a visszás helyzetet, visszaadva a mű eredeti hangját. Az új előadásban Ádám a küzdő embert képviseli, az akadályoktól vissza nem riadó, lelkes, munkás embert, akinek szerepét történetfiíozófiai síkon az Ür hangja szólaltatja meg, hangsúlyozva a megadott kereteken belüli, csüggedés nél küli harcot az élet szépségéért. Ennek ne gatívuma Lucifer, akinek halálfilozőfiája a részletekben érhet el ugyan sikert, de egé szében, az örök ember optimizmusával szemben alulmarad. A Nemzeti Színház a kritika és a közel ség véleménye szerint híven és világosan tárta fel Madách művének minden szépségét. Az érdeklődésre jellemző adat, hogy ebben a pillanatban mintegy félmillió jegyigénylés nek kellene eleget tenni a színház pénz tárának. A befogadóképesség 1200 személy; ezzel a kapacitással mintegy négyszáz elő adás során lehetne eleget tenni a már kez detben mutatkozó kívánságoknak. Mi lesz azokkal, akik ezután kapnak kedvet Az ember tragédiája megtekintésére ? MAGYAR BÁLINT (Budapest)
