Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Fábry Zoltán: Bismarcktól Mendes Franceig
Mmtettél ftcndcí Fmmg Irta: Fábry Zoltán 1954. karácsony vigiliája a „jóhír“ napja volt: a béke csillaga — a francia parlament jó akaraté embereinek müve — biztatón ragyo gott az éjszakában. De Betlehem után Hero des jött: a barbár korrekció, a gyermeköl döklés borzalma, hogy csírájában fojthassák el ama kisded létét és müvét: a béke csilla gát, melyet tömeges gyermekgyilkosságok ellenére sem lehetett többé a világból kikü szöbölni. A francia parlament békehatározata után, a néhány szavazatnyi korrekció már csak a veszett fejsze nyelének a mentése volt, a Heródes-tett sunyi változata, mely újra be bizonyította, hogy az állhatatosság már rég nem polgári erény. Egy nemzet nagysága és tündöklése, egy társadalom bizonytalansága és nyomorúsága egyformán és egyszerre tükröződött itt. A korrekció szánalmas volt: akik tegnap ország-világ színe előtt nem-et mondtak, egy hét múlva az ellenkezőjét nyögték. Az ocsu kivált: szélkakasok a béke ügyét nem szolgálhatják! A nemzet, a nép, a tényleges többség békét mondott és hábo rút vádolt. A j‘accuse nemzetének fasizmus sal, Oradour gyilkosaival nem lehet közös sége. A Dreyfus-per annak idején egy kisebbség győzelme völt, ha úgy tetszik, egyetlen em ber müve. Zola vádszava, a „j'accuse“ Dávid parittyaköve volt és Góliát, a francia milita rizmus, mégsem lehetett többé beteges kele- vény a nemzettesten. A Dreyfus-per törvény- széki győzelem volt csupán, de végső hatá sában mégis nemzetfordító tett lett és a mi litarizmus a Rajnán túl szökött virágjába — a németeknél, mint káros, rákos nemzet emésztő túlhajszoltság, hipertröfia. A francia parlament karácsonyi j'accuse- e e kóros német militarizmus feltámasztása és befoga dása ellen irányult: a vele való öngyilkos cimborálást kellett elvetni, amikor a problé mák problémája, az amerikai atomnihilizmus jóvoltából, újra a német lett. Franciaország számára Nyugat-Németország nem politikai probléma de — élő és állandó veszély; Sedan, Reims és Oradour folyamatossága. Mendes- France amerikai politikát csinált, a nép az életét védi Oradour barbárai ellen. A francia-német probléma 1870. óta a há ború és béke problémája. A német egységet egy külháború, a franciákon aratott győzelem biztosította. A militarizmus elsődlegessége a nemzettesten kiirthatatlan nyomokat hagyott. A modem Németország a háború szülötte. Ez az adottsága és ez lett a végzete. Egy okos francia asszony, írói néven George Sand — 1871. május elsején Irta a Temps-ben „A németeket győzelmük következményeiért épp úgy kell siratnunk, mint magunkat a legyő- zetésért, mert számukra ez — erkölcsi el fajulásuk kezdete.“ A német militarizmus prognózisa e kezdeti hőfokon telibe talált! Nincs módunk és terünk a francia-német viszony egészének felvázolására, ha azonban a témát leszűkítjük írók tanúságára és szem besítésére, a francia-német ellentét lénye gét mégis kihámozhatjuk. E téren szinte ön magától kínálkozik e két nemzet íróinak há rom háborús levélváltása, állásfoglalása: 1870-ben Dávid Friedrich, Strauss és E. Renan, 1914-ben Gerhart Hauptmann és Romain Holland, és 1933-ban ugyancsak Romáin Hol land és Rudolf G. Binding váltottak szót. Strauss és Renan egysíkú emberek: mind kettő radikális, indexes teológus, Jézusról írt könyveik idejükben bombaként hatottak. És Strauss, aki nemcsak a reformáció szabadság- harcosáról, Ulrich v. Huttenről tudott igen lően beszélni, de aki a francia szellem fene gyerekét, Voltaire-1 is döntőn ágyazta be a német szellemi folyamatba, — Bismarck há borújának védelmére mégis csak a militariz mus igényszavait tudja öntetszelgőn ismétel ni: „a német egységet reális hatalmak hoz ták létre: vér és vas!“ Vérrel és vassal kez dődött, folytatódott és végződött, hogy most újra feltámasszák újformájú és még rette neteset*) körforgásra. Renan válasza: a fran cia szellem és nép válasza egyszerre és egy ben, és ezért érvénye máig érő igazság. A német egység létrejöttének mikéntje épp a szellem embereinek jelentette a legnagyobb csalódást: „Mi azt hittük, hogy a német egy ség, miután ezt Poroszország létrehozta, Poroszországot felszívja önmagába, ahogy az élesztő is eltűnik az általa erjedésbe hozott tömegben. Az elbizakodott és szűkkeblű pe dantéria helyére, mély a porosz lényeget oly ellenszenvessé teszi, azt vártuk, hogy foko zatosan és végleg a csodálatos távlatú és költői, filozófiai fuvalomtól ihletett német szellem lép majd. Hogy csalódtunk álmaink ban és várakozásainkban!“ Franciaország magatartása a porosz hegemóniával szemben így önmagától adódik: ,Franciaországra szük ség van, mint a pedantéria, a vak dogmatiz mus és szűkkeblű rigorozitás ellenszerére.“ Ez a protestálás látnoki erővel és nyomatéko-
