Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 3. szám - Magyar Bálint: Az ember tragédiája (Budapesti színházi levél)
Kepler: Bessenyei Ferenc. — A Tragédia befejezése. Szörényi Éva, Bessenyei Ferenc és Ungvári László. (Magyar Fotó — Farkas Tamás felvétele.) Az ember tragédiája Méltón előzte meg nagy várakozás a bu dapesti Nemzeti Színház „Az ember tragé diája" felújítását. Madách Imre műve ugyan is hat éve nem szerepelt a színházi műsoron és az eltelt idő alatt óriásira szaporodott azoknak a száma, akik látni kívánták a ma gyar irodalomnak ezt a gondolatokban gaz dag, amellett fordulatos és látványos re mekművét, mely első színrehozatala óta, hét évtized alatt több mint hétszéz előadást ért meg a Nemzeti Színház színpadán. Paulay Ede, a Nemzeti Színház egykori nagynevű igazgatója élete főművének te kintette Az ember tragédiája színrehozata- lái és vállalkozása annál is inkább tiszte letreméltó volt, mert nem kecsegtetett biz tos sikerrel. A nyolcvanas évek irodalmi közvéleménye erősen kételkedett abban, hogy Madách müve színpadon eléggé hatá sos lesz-e, a színpad nyilvánossága nem fosztja-e meg gondolati tartalmától és hosz- szűsága nem fárasztja-e ki a közönséget. A közönség ebben az időben nem vette szí vesen a három óránál hosszabb előadásokat és így már maga az a tény, hogy Az ember? tragédiáját erősen megrövidí tett formájában is négy teljes óráig tartó előadásban mutatták be, igénybe vette a közönség teherbíró képességét. Az aggodalom azonban nagyjában alapta lannak bizonyult. Az ember tragédiája a ma gyar színpad legnagyobb sikerű műveként állandóan műsoron maradt, úgyhogy a leg utóbbi hatéves szünet igen hosszúnak tekint hető még akkor is, ha meggondoljuk, hogy a hat év előtti felújítás egy évad alatt ki lencven előadást ért meg. A mostani előadást megelőzően igen nagy érdeklődés részben a hosszabb szünet miatt formálódott ki, részben viszont azért, mert a közönség jogosan számított arra, hogy először lesz része a mű teljes és helyesen értelmezett előadásban. Amikor Paulay Ede Madách drámai költe
