Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Sas Andor: Mikszáth íróművészete a Különös házasságban
tanulság volt s tulajdonképpen ennek illusz trálására szolgál a Különös házasság. Miután Buttler János küzdelmének végső állomására érkezik, ahol felismeri, hogy más választás nincs számára, mmt egyéni boldogságát az emberiesség ellen összeesküdt társadalmon kívül, főúri jóléttel és kivált ságokkal szakítva, keresni, a doboruszkai mocsarakból felhangzik a bókák brekegése: Urrak a papok, urnák a papok! Azonban nemcsak a doboruszkai urada lom mocsaraiból, hanem a napóleoni hábo rúkat követő tespedt kor ingoványaiból, a feudalizmus mocsárvüógából is ismétlődik e'ementáris erővel a békák, által hirdetett jelmondat. Mit jelent a papok urasága? Hogy övék a jog, a rang, a vagyon. Hogy a rájuk bízott lelkeket sötétségben tartják, anyagilag és erkölcsileg kihasznáják. Ko nok érdekszövetséget alkotnak, melynek há lózata a Habsburg-család tagjainak jezsui ta gyón tatóitól a legmagasabb egyházi mél tóságok felé törtető főpapokon át a falu si plébánosokig terjed. A feudális társadalmi erők fenekedését és fondorlatosságát eléggé ismerte Mikszáth, a parlamenti tudósító, képviselő és kor mánypárti klubtag a müt évszázad kilenc venes éveiből, amikor az egyházpolitikai harcok idején az volt a látszat, mintha a polgári házasság és az állami anyakönyv vezetés törvénybe iktatásával a klérus és a vele szövetséges nagybirtokosok befolyása csökkent volna, pedig a látszat csalt, mert a feudál-ü Iramon tán érzületű elemek gazdasági és politikai hatalma nem csor bult, sőt ellenkezőleg, behatoltak Széli Kál mán miniszterelnöksége idején a szabadel vű nevet viselő kormánypártba s a parla mentben is nyíltan egyházi érdekeket védő pártként szervezkedtek. Az akkori békáknak nem kellett kiáítozniok, hogy „Urrak a papok”, (és hűséges uszály hordozóik), a tények nyíltan beszéltek erről. Mikszáth a maga elítélő állásfoglalásával szinte olyan elszigetelten állt, mint Butt- ler János; harcát egyedül tollal folytathatta És talán volt az ő egyéni sorsában és jellemében egy szemernyi hasonlóság Butt- ter házassági viszontagságaival és jellemé vel. Neki is keltett — mutatis mutandis — küzdenie nősülésekor megrögzött és félszeg nemesi elfogultsággal. A zavartalan családi boldogság révpartjára végül eljutott, de csak azután, hogy feleségétől, akihez mély és kitéphetetlen vonzalom fűzte, átmenetüeg évekep át különválva keltett élnie. Vájjon Mikszáth humoros közönye nem emlé keztet-e kissé arra a Buttlerre, aki azzal hi tegeti magát, hogy Dőry csak látszatra ren dezi a házasságkötés komédiáját, közben megtömte pipáját s a füstkarikák játékába merülten próbált lecsillapodni. A papság azért nem akarta Buttler há zassági perében az igazság felderítését, ne hogy a papx rend nimbusza sé relmet szenvedjen. A nemesség közér dekből állt az egyházi álláspont mellé, mert számára a közérdek a nemesi kiváltságok békében és csendben való élvezetét jelen tette. Zichy Ferenc államminiszter „var gához illő göndo1 kodásnak” nevezi Buttler jelilemes ragaszkodását Horváth Piroskához, hiszen egy főúrnak annyi földje, parkja és rétje van, hogy ott téphet virágot és annyit, ahol és amennyi jól esik neki. De sem a befolyásos aulikus főúr, sem az országbíró, sem az erdélyi püspök nem tudják rávenni az egyébként ideges alkatú, ingatag Butfe lert, hogy ismerje el a Dőry Máriával kö tött házasságot. „Hajladozott — írja Mik száth a Különös házasság második köte téten — mint a fiatal álmaía koronája a szélben. De ebben az egyben mégsem me hettek semmire. Mert hajlik az almafa, tö rik is, levelét is hullajtja, de azt az egyet még se tudják be’ebeszélni, hogy ne rózsa szín legyen a,virágja”. A polgári irodalomtörténetírás vagy egy szerűen kitért a regény társadalombírála tának méltatása elől f vagy egy, a maga nemében rendkívüli házasság krónikáját látta benne és ezzel kapcsolatban keveselte Buttler energiáját. Nem ez volt azonban a kevés, hanem az egyénnel szembenálló osz tályérdek és osztályelfogultság volt mérhe tetlenül konok. Ami a házassági regényes bonyodalmat illeti, ez nem csak egyéni érdekességű és egyéni érdeket érintő, ha nem tipikus jelentőségű kortünet, amint azt Pyrker érsek Buttlemek magyarázza: „Ez már többé nem pusztán az Ön ügye... Ez egy hatalmas harc, gróf uram, mély az egyház és a papságöt rossz szemmel mére gető elemek között folyt.” Hogy az egyház által elsüllyesztett ellenséges hajón Buttler búzája is rajta volt s a tengerbe veszett, ezen Pyrker szerint, bár szomorú tény, de nem lehet segíteni. A regény történelemábrázolásának gazdag ságáról sokat lehetne beszélni. A magyar szabadságmozgalmak legjobb hagyományaira finom uta1 ásókat találunk benne, egyébként keresztmetszet tárul fel úgyszólván az egész társadalomról a főuraktól a haladó közép nemesi és polgári elemeken át a dolgozó népig. A szabadgondolkodó Medve doktor mellett, akinek burnótos szelencéjét Dr. Guillotine képe díszíti, ott vannak a bigott- ság és maradiság típusai, okos jogászok mellett bonürt bírák, inzurgens tisztek mellett megyei hivatalnokok és ezt a sort hosszan lehetne még folytatni. A' szlovák vonatkozások is -gén érdekesek: a kárpátyi- déki nemesség magyar-szlovák kétnyelvű sége, a Jánosik-hagyomány többszöri meg- em’ítése, de mindenek felett az ezermester Vidonka alakja vonzó, aki technikai ügyes ségével a szlovák népi alkotóerők s jellemes magatartásával a do'gozók nagy erkölcsi értékeit képviseli. Igazi korhangulatot tud felidézni Mikszáth pár szóval, úgyszólván puszta érintéssel — érintést mondunk, mert ő soha nem bocsátkozik hosszas fejtegeté sekbe, de érintése több, mint más íróknál a terjedelmes elemzés vagy fejtegetés. A mikszáthi egyszerű felépítésű mondatnak, bámulatosan találó szóképeinek felidéző va rázsereje van, mint Shakespeare Viharjában Prospero pálcájának. . SAS ANDOJR
