Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 2. szám - Afrika álom és valóság. (ford. Szőke Lőrincz)
Ezüstveró, Napnyugtától napkeltéig a gi- zehi piramisokat rendőrök őr zik. Náluk sokkal alaposabban Örködnek azonban az arab idegenvezetők, féltve keresetü ket. Itt találhatók nappal és az éjtszaka minden szakában. Rögtön ránk vetik magukat, amint a piramis lábához érünk és nem engedik, hogy „védel mük” nélkül végezzük a meg mászást. Az éjjeli mászás ti- iaima háttérbe szorul, amint megkezdjük a baksis nagysá gáról szóló tárgyalást. A fi zetendő összegben benne van nak az állítólagos belépőjegyek árai is, amelyeket azonban so ha sem lát senki. A délnyugati élen kezdtük a felmászást, szemben a Chef- rén piramissal. A hold már magasan úszott a csü’agtalan éjtszakai égbolton és sápadt fényében az óriás, mészkő kockák- még hatalmasabbaknak tűntek. Az alapok körüli homok las san eltűnik a’attunk- Fokról fokra süllyedtek a kőnégyszö gek csipkézett körvonalai a sö tét föld felé és messze keleten az éjtszaka bársonyos sötétjé ben az öntözőcsatoma ezüstös szalagja csillogott. A felmászás talán csak azért fárasztó, mert némelyik kőkoc karéteg az egyméteres magas ságot is eléri. Annak ellenére, hegy a kényes filmezőgépeket tartalmazó hálózsákjainkat óva tosan magunk előtt kellett tar tanunk, az egész mászás alig tartott tizennyolc percig. Az ezüstös holdfény végig- ömlött a piramis fa’ain és le gömbölyítette a kőtömbök éleit. Beláthatatlan fénylő gyöngysor futott a piramisok alatti vég állomástól messze Kairó felé és az apró skatyulyáknak tűnő villamoskocsik áram villái ra gyogó szikrafürtöket csiholtak a drótokon. Az 'utcai lámpák magányos lidércfényei vala merre Gizeh irányába tűntek tova és a láthatáron egybeol vadtak a neonfények leheletfi nom színes párájával. Lent a Mena House- ben néhány pár táncolt a kivilágí tott emelvényen az elmaradha- A Nvbiai sivatagban. A sivatag lakói.
