Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Spira György: Szlovák bányászok az 1848-49-i magyar szabadságharcban
Szlovák bányászok az 1848-49-i magyar szabadságharcban Spira György „Szlovák bányá szok <lz 1848—49-i magyar sza badságharcban” című tanulmányá nak első részét a Fáklya októberi számában közöltük. Most a tanul mány befejező részét közöljük. A bányavidék dolgozóinak legfőbb ér deke ugyanis embertelen ki zsákmá nyolta tásuk korlátozása volt Kizsákmá- níyalóik pedig — háromszáz éve kincs tári tulajdont képező bányáik munkásai lévén — az osztrák gyarmatosítók Vol tak. A szlovák nemzeti mozgalmat irá nyító értelmiségiiiek, akik a dolgozó nép sorain belül csak a parasztsággal épí tettek lei1 kapcsolatokat 1848-ban nem értették meg, hogy a magyar néppel vállvetve kellene harcolniok a biroda lom valamennyi népének közös elnyo mója, a Habsburg-hataitoim éllen, mert a magyar forradalmat vezető középne mesi réteg a forradalom előtt is, a for radalom után te minden eszközzel igye kezett gátolni nemzeti kultúrájuk fej lesztését, mert a magyar középbirtokos nemesség a forradalom előtt egyes mér sékelt reformok elfogadásának ellenére is igyekezett megakadályozni a jobbágyok teljes felszabadítását a forradalom után pedig elzárkózott a földosztás nélkül végbement jobbágy felsiza bed ítá s feltét lenül szükséges továbbvitele elől. A bá nyavidék szlovák munkásai viszont, mi vel nem magyar fö-ldesurak, hanem a Habsburgok voltak kizsákmányol óik, könnyebben megérthették s meg is ér tették, hogy Kossuth táborában van a helyük, annak a Kossuthnak a táborá ban. aki az őket is nyomorba taszító Habsburgok ellen harcol s aki javítani igyekszik az ő helyzetükön te. Hogy Beniczsky miért törekedett még is befeketíteni a bányavidék szlovák proletárjait, azt maga is elárulta egy megbeszélésen, amelyet még márciusban folytatott véle a magyar kormány né hány tagSa. Ezen a megbeszélésen, mi után kifejtette, hogy szerinte nem sza bad engedni a bányászok bérkövetelé seinek, mert ezek a munkások a ma gyar kormány ellenségei, megiegyezte azt te. hogy az állami alkalmazásban ál ló bányászok bérének felemelése a magánkézben levő bányák tuílaídonosait is béremelésre kényszerítené, ezt pedig azok esetleg nem bírnák el/Vagyis a bányakapitalistáfc érdekelnek védelme késztette Beniczkyt vádjainak megtéte lére. Becsületére szolgáljon azonban Be- niczkynek, hogy amikor szeptemberben az ellenforradalom megindította nyílt fegyveres támadását Magyarország el len s a liberális nemesség zöme belátta a néptömegekkel való összefogás szük ségességét, felhagyott vádjaival s ettől kezdve az igazságnak megfelelően mél tányolta a bányászok helytállását. Már szeptember 13-án azt jelentette Sel mecbányáról, hogy „a nép itten hazánk igazságos ügyét pártolni kész’*, s de cember végén ismét azt állapította meg, hogy „a bányásznép hangulata a leg jobb” Ezek a közlései teljesein meg is feleltek a tényeknek. A selmeciek már szeptember közepén azt üzenték Pestre: „...Aknászok bár mely hadseregnek nélkülözhetetlen al katrészét képezik, Európában különb aknászok a selymeciéknél nem igen vannak; legalább 1(X) pályavégzett bá nyamérnök, mintegy 1000 aknásszal néhány nap alatt síkra szállhat; alig várva, hogy közszeretett haza jók gyil kosai ellen indulhassanak*’. Kossuth azonban Marsdhan mérnök javasltára egyelőre inkább a legsürgősebbnek lát szó feladat elvégzésére^ budai sáncolási munkákhoz híyott meg ötszáz munkást a (bányavárosokból. A források megem lékeznek arról, hogy az erődítési mun kálatok sikeres befejezése elsősorban éppen ezeknek a bányászoknak volt kö szönhető. A bányászok azonban, a pesti munká sokba hasonlóan nem várták sokáig az alkalmat, hogy fegyvert ragadhassa nak. Szeptember 24.-én már 63 önkéntes érkezett Selmecről a fővárosba, hogy „sanyargatott édes hazánk mentő ka rok után soká ne várakozzon’’. „Néhány közülük — írta a Kossuth Hírlapja — alkalmatlannak találtatván, sírva fakadt, hogy visszamenni kényteleníttéták’*. A következő napokban ismét több bá nyamunkás csapott fel önként katoná nak, október végén pedig Beniczky ve zetésével négyszáz nemzetőr vonult a bányavárosokból a betörő Sinmmich el len, hogy fegyverrel is védelmezze a Irta: Spira György (Budapest)
