Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Spira György: Szlovák bányászok az 1848-49-i magyar szabadságharcban
szabadságharc szervezéséinek szem pontjából létfontosságú bányavidéket. S az első négyszázat csakhamar újabb vállalkozók is (követték. Egyedül Brez- nóbányáróíl két nap alatt további 380 nemzetőr sietett a táborba „nem kisebb akarattal és lelkesedéssel”. A bányász- nemzetőrök ott vjdltak többek között a december 11-a buda/tini ütközetben is. „A ibányavüdéká zászlóalj egyik százada — jelentette az ütköziet után Beniczky — a Vág partján 2 óírától 7-ig este ál lott felváltás nélkül Plánkbe és az el lenség tüzét viszonozta, az is először tűzben vala és egy lépést sem hátrált, örömömben majd sírtam, hogy ezien fia tal csapatom oly vitézül tartotta ma gát-. Amikor azután decemberben Kossuth népfelkelésre hívta fel a bá nyavidék lakóit, hangoztatva, hogy a Honvédelmi BizfACmány „megvárja kü lönösen a bánya-mivelők munkaedzett bátorság á t ód, hogy h ozzá szokva élet veszéllyel keresni mindennapi kenyerü ket, készek lesznek... veszélyeztetet4 vagyonukat a felprédálástól bár a harc mezen is megóvni”, egyedül az úrvöl gyi bányákból száz munkás fogott fegyvert, december 30-án pedig Kos suth újabb fölhívására 107 selmeci bá nyász érkezett Pestre. Az érkezőket Kossuth a honvédsereg árkászj karába osztotta be s az aradi ostrommunkála- tokhoz rendelte. Ezek az adatok bizonyára nem telje sek s — ami legfőbb hiányosságuk — csak elnagyolt vonásokkal rajzolják meg a szabadságiharc apró, de a mi szá munkra, akik a dolgozó nép történe tiét szeretnék feltárná, mégis nagyjelen tőségű mozzanatait. Annyit kétségte lenné tesznek, ‘hogy a szlovák népnek ezek az egyszerű fiai a kilenc oldalról megtámadott Magyarországnak minden csataterén ott állottak fegyverrel a ke zükben, de homályban hagyják az egyes emberek, az egyes harcosok alakját, akiknek nevét s tetteit pedig büszkén emüegethietnők, hiszen a >mj népünk kel egy sorban hullatták vérüket a Pe tőfi által hirdetett világszabadságért. A források a honvédseregibe önként belé pett szlovák munkások közül csupán kettőnek a nevét örökítették meg, s közülük is csak az egyikről, Murgács Sándor tördei munkásról tudunk annyit, hogy a tavaszi' hadjárat során megse besült és vitézségével kápílíári rendfoko zatot érdemelt ki. Április végén a honvédhadsereg főparancsnoksága külön átiratban szólította fel a főbányagrófsá- got, hogy „minden tekintetben különös figyelemmel legyen ezen ember iránt”. A bányászok hősiességét Kossuth nemcsak elismerő hangú kijelentések kel nyugtázta, hanem többek között az zal is, hogy január 24-én utasította Be- niczkyt béreik felemelésére. Mire azon ban ez a rendelet megérkezhetett a címzetthez, a bányavidéken már az el lenség volt aiz úr. A bányászok persze a megszálló csa patokat sem fogadták ödíbetett kézzel. A bányavidék felé vezető utakon tor laszokat emeltek, hogy késleltessék az ellenség előrenyomulását, a bányaváro sokon át visszavonuló honvédcsapatokat pedig minden lehető módon támogat ták. AuHtichmak az ellenség által Kör möcbányán egérforgóba szorított had osztályát például az a négyszáz, részben körmöd, részben besztercebányai vájár és favágó mentette meg az elfogatásitól, akik egy szkalkai hegyháton átvezető, 15 éve beomlott alagutat két napa meg feszített munkával megtisztítottak az omladéktól, lehetővé téve így, hogy a csapatok Besztercebánya irányában kibújhassanak az ellenséges gyűrűből. Besztercén pedig eközben számos bá nyamunkás csatlakozott Guyon hadosz tályához, hogy alig két hét múlva már. az elsők között rohanják meg Branyisz- kőnál az ellenség áldásait. Január utolsó napjaiban bevonult a bányászvárosokba az ellenség, s első tet teként börtönbe záratta Moh! inget, a szlovák és a magyar nép barátságának rendíthetetlen hirdetőjét. Néhány nap pal később pedig ideérkezett Štúr és Húrban is, akik helytelenül a Habsbur gok oldalán (remélték biztosíthatni a szlovák nép felemeűkedését. Február 6-án Stúr iBesztercén gyűlésre hítvta össze a bánya- és kohómunkásokat, amikor azonban felszólította őket, hogy fogjanak fegyvert a magyar forradalom ellen, a gyűlésen megjelentek ,.mind annyian az ajtókat keresték s egyetlen egy sem jelentkezett önkéntesnek.*’ Ha sonló fogadtatásban volt része Húrban - nak is Breznóbónyán. Mindössze Szél aknán csatlakozott hozzájuk egyetlen bányász, Robnieon pedig hat vasmun kás. De a tavaszi hadjárat idején ez utóbbiak is visszatértek munkahelyük re, A bányavárosok egyszerű, tanu- äatia-n munkásai — azt a néhány kivé telt leszámítva — egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy a Habsbur goktól, amint a múltban nem kaptak, éppúgy a jövőben sem várhatnak sem
