Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Rýl Ernő: O. B. Lepesinszká a sejtkutatás forradalmasítója
Célja az volt, hogy minden erejéből enyhítse az emberi szenvedést s ezért sokat, nagyon sokat akart tanulni. Igen ám, de éppen ezen a téren tornyosul tak elébe legyőzhetetlennek látszó aka dályok, hiszen a cári Oroszországban egyetlen főiskola kapui sem nyíltak meg a lányok előtt. Nagynehezen mégis el jutott a „tudás forrásához” Péterváron, egy orvosi asszisztensnőket képző tan folyamon. Rádöbbent, mennyire tehetet len az orvostudomány az emberi szen vedéssel szemben, hiszen nem tudja megszüntetni a betegség és az időelőttí halál legfőbb okát: a nyomort. Kereste a választ a nagy kérdésre: hogyan le hetne igazságosabb társadalmi rendet teremteni? így kapcsolódott be a „til tott” könyveket olvasó, forradalmi esz mékért harcbaszálló fiatalok titkos szer vezetébe. A haladó szellemű diáklányok különös megbízást kaptak: látogatni ok kellett a bebörtönzött forradalmárokat, hogy hí reket vigyenek nekik. Olgát a fiatal Le- pesinszkijhez osztották be s bár még sohasem látta őt, az ügy érdekében' menyasszonyának kellett mondania ma gát. Mély emberi kapcsolat alakult ki közöttük s az „álmenyasszony" később valódi feleséggé vált, aki önként kö vette élettársát a szibériai száműzetés be. Ott, a végtelen hómezők között el vesző faluban is megállta az ember ség próbáját. Egész nap járta a nyo morúságos viskókat, hogy orvosi segít séget nyújtson. Majd szerény ideigle nes szállásukra tért, ahol első kislányuk bölcsője ringott s ahová be-beköszön- tött a többi száműzöttel együtt Vladimír Iljics Lenin és Nagyezsda Konstantinov na Krupszká. A száműzetésből visszatérve Lepesin- ská férjével együtt folytatta a forradal mi tevékenységet s közben tovább égett benne az olthatatlan vágy: tanulni. Vég re sikerült egyetemre jutnia Svájcban, de csak rövid átmeneti időre. Hazatérés után Lepesinszkij újabb letartóztatása, újabb szibériai száműzetés, mérhetetle nül sok szenvedés és áldozatvállalás várt rájuk. Majd menekülés Svájcba, ahol az asszony ideje megoszlott az egyetem, a kislányai és a kifőző között, amelyből a családot fenntartotta. Az 1905-ös for radalom utáni amnesztia lehetővé tette, hogy hazatérjenek, de tanulmányai me gint abbamaradtak. Végül is Moszkvában magánvállalkozók nyitottak orvosi fakultást nők részére. Itt fejezte be tanulmányait és szerzett orvosi diplomát O. B. Lepesinszká, negy vennégy éves korában, á szörnyű világ háború második évében. Majd felvirradt az új idők napja és sorra megvalósultak legszebb, legmeré szebb álmai. A Nagy Októberi Forrada lom „méltó helyre emelte a tudományt” és a fiatal szovjet állam minden eszközt megadott, hogy a tudós végre valóban tudóssá válhassék. O. B. Lepesinszká kemény előkészület után jutott célhoz, de a nehéz idők csak megacélozták ere jét, kitartását. Ő maga ezt így értékeli: „A bolsevikekkel való ismeretség, Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei nek alapos tanulmányozása, közvetlen részvétel a forradalmi munkában, a nép pel való kapcsolat — mindez megtaní tott arra, hogy ne hátráljak meg a ne hézségek elől, helyesen értelmezzem a tudomány küldetését, megalkuvás nél kül harcoljak minden ellen, ami elavult, káros, helytelen és új utakat keressek.” HOL KEZDŐDIK AZ ÉLET? Mi az az új út, amelyen O. B. Lepe sinszká elindult s amelyen annyira fon tos és nagyjelentőségű új felfedezéseket tett? A természet törvényeit takaró sűrű titokfátyolt fokról fokra fedi fel az em beri tudomány haladása. Ebben a hala dásban igen fontos állomás volt, amikor háromszáz évvel ezelőtt, a véges emberi szem először látta meg az eddig látha tatlant, a sokszorosan nagyító górcső, mikroszkóp segítségével. Meglátta, hogy minden élő szervezet — állati és növé nyi egyaránt — parányi részecskékből áll, amelyeket felfedezőjük ('Róbert Hook, 1667) sejtnek nevezett el. Engels a sejt felfedezését korszakal kotónak tekintette a tudományban, mert ez megadta a ki^csot nemcsak az élő szervezetek fejlődésének és életfolyama tainak megértéséhez és tanulmányozásá hoz, hanem az élet titkának megfejtésé hez is. Feltételezte, hogy a sejt maga is fejlődés eredménye s a tudományos ku tatás további kérdése így hangzik: mi ből és hogyan keletkezett és keletkezik a sejt? A XIX. század egyik nagy orvosi te kintélye, a német Virchow más véle ményen volt. Kijelentette, hogy „a sej ten kívül nincs élet” és hogy „sejt csak sejtből keletkezhetik". Sokan és sokáig hittek Síeld, mert ez a tantétel nagysze rűen szolgálta a reakció céljait. A vir
