Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Anatole France: La signora Chiara
Giacomo vénségére feleségül vette a fiatal Chiara Mammit, egy öreg fegyenc leányát. Az öreg fegyencet Nápoly nagy becsben tartotta; pékséget nyitott a Borgo di Santón s mikor meghalt, az egész város megsiratta. Signora Chiarát a Tőrre szoléit s Sorrento narancsait aranyosra színező nap érlelte vakító szépséggé. Giacomo Tedeschi professzor jóhisze műen azt gondolta, hogy neje éppoly erényes, mint amilyen szép. Jól tudta azt is;, hogy haramia-családokban mily elevenen él a női becsület hagyománya. Persze, orvos létére az sem ismeretlen előtte, hogy a női természet mily sok zűrzavar és esendőség prédája. Némi nyugtalanság árnya borult rá, midőn a Milánóból jött Ascanio Ranieri, ki a Mártírok terén hölgyszabászatot nyitott, a házhoz szokott. Ascanio fiatal és szép volt s mindig mosolygott. Hiszen két ségtelen, hogy a hős Mammi, a haza fi-pék leánya, sokkal hívebb nápolyi honleány, semhogy hitvesi kötelességét egy milánóival megszegje. Ennek elle nére Ascanio az Incoronata tőszomszéd ságában olyankor szeretett vizitelni, ha a doktor épp nem volt otthon, és a signora szívesen fogadta tanúk közben- jötte nélkül. Egy nap a tudós professzor a szokottnál korábban érkezett haza s Ascaniot Chiara lábai előtt lepte meg. Míg a signora egy istennő nyugalmával vonult vissza, Ascanio talpra ugrott Giacomo Tedeschi a gyöngéd együtt érzés látszatával közeledett feléje. — Kedves barátom, látom, hogy na gyon szenved. Jól tette, hegy felkere sett Orvos vagyok s az a hivatásom, hogy az emberi nyomorúságon köny- nyítsek. Nagyon fáj, ne is tagadja. Az arca tüzel... Valami főfájás, valami cudar főfájás, minden bizonnyal, ö, mily jól tette, hogy fölkeresett! Nyil ván már türelmetlenül várt. Valami po gány főfájás. S e szavak kíséretében az aggastyán, ki oly izmos volt, mint egy szabin ökör, Ascaniot rendelőjébe tuszkolta és rákényszerítette a nevezetes dívánra, melybe negyven esztendő nápolyi nya valyái vésték be nyomukat
