Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Veres János: Szúkebb hazámban - Fecsó Pál: Boros gazda
Ott aztán markában tartotta. — Tudom már, mi a baja. A foga fáj. Itt van ni a bibi! Önnek irgalmat lanul fáj a foga. Műszertáskájából ménkő nagy fogá szati fogót vett elő, páciensének erő Szükebb hazámban Hullámzó dombok hajlatán pipacsos búza ring, gyümölcs nevet az almafán, kis fuvalom kering. A kék égen szappanhabok, arrébb erdő hallgat. — Én itt vigalmat aratok, — örömkönny a harmat. Rakottszoknyás lányok mennek a dűlőn kapával, kecses lábak lépegetnek út arany porában. A téglagyár felébredt már, teherautó robog, melengeti a széles nyár a parti homokot. Vannak tájak szebbek, tudom, opálzöld tengerek, pálmás öblök; sok szép csúcson mesés hajnál lebeg. Mégis jobban szeretem én e kedves dombokat, ez a táj a föld kerekén a legbűbájosább. Szeretem a gólyafészket, öreg szilvafákat, a strázsáló jegenyékéit s a dalos tanyákat. Csigák szarva, kakukk hangja szívemhez tartozik, — hát én? — jön a rangos pulyka s szeplős tojást tojik. Mily szívesen vagyok én itt a szűkébb hazámban! Minden emlék ide térít s hoz a szívem s lábam. Hol a nép már örül velem, sorsát kézben tartva s olyan édes a szerelem, mint az érett álma. Boros gazda A hegyoldal érlelte emberré, mint a többit, ki itt lakott, hatvanszor látta őszbe bukni a nyári napot. Összenőtt a kétágú kapával munkától kérges tenyere, s a bor volt a legjobb barátja a bor volt az istene. Ivott mikor a tizedet 1 elvitték tőle a papok, s ha nem volt elég az új szüretig, káromkodott. Ivott, amikor bánata volt és átivott sok téli estet, orrára az örök mámor rózsát festett. Hatvan sovány szüret után borosán várta a hálált, s a hegyoldalról a temetőben lelt tanyát. Amikor meghalt kikísérte egy két öreg ivótársa. Könnyes szemmel nem borult senki a sírhalmára. szakkal szétfeszítette a száját s egyet len rántással kitépte egy fogát Ascanio vért köpködve oldott kereket s Giacomo Tedeschi professzor vad dia dallal bömbölte: — Szép fog! Felségesen szép fog!... VERES JÁNOS FECSÓ PÁL
