Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Bábi Tibor: Füleki képek
Irta: Bábi Tibor üleken, ebben az apró, határszéli városban egyszerű emberek él nek, szerényen és feltűnés nélkül, nem kívántak soha hírt, nevet, kitüntető el ismerést, csak dolgoztak, szerettek, nem is álmodtak arról, hogy napi munká juknál, szívesen vállalt és kényszerű kötelességeiknél valaha több várna rájuk. Mégis, mikor eljött az ideje, megtették, vállalták a maguk részét a történelmet elöremozgató cselekvésből is. A zománcgyár sorsa 1944-ben úgy látszott már, elvégeztetett. Meztelen, durva szó, német katonai parancs volt a sorsot megpecsételő végzés: leszerelni! A né met fasizmus és barbárság utolsó, erőszakos hördülései közé tartozott már ez a szó. Erre ébredtek, mozdultak meg az egyszerű emberek, a munka emberei. Mégse! A miénk! Nem szereljük le! Talán szűk, józan érdek, talán politikai meggyőződés, vagy patriotizmus su gallta a kemény elhatározást. Mindegy, mégis válasz volt, a sorsot megmásító, az életet jövöbementő tettrebuzdülás. Akiben a gondolat megfogamzott, aki súgva titkon kimondta a jelszót, százak és ezrek kívánságát fogalmazta meg. Ám a minden becsületes embert mozgósító szándék kitudódott. Óvatosság és körültekintés nélkül fogtak neki megvalósításához. Mikor minden igyekezet már-már hiábavalónak bizonyult, Drenkó József, a gyár egyik tisztviselője, tár saival, Katona Gézával, Rehanek Antallal és Molnár Józseffel, következetesen megszervezték a vállalkozást. Halogatták az «anyagkészlet elszállítását, a fontos gépalkatrészeket éjjel és vasárnapokon, mikor a kémek és besúgók figyelmét elkerülhették, elrejtették a ciszternákban. Hogy a németeket félrevezessék, va lóban leszereltek néhány nélkülözhető gépet és gépalkatrészt. Minden sike rült. Annyira sikerült, hogy a gyár a szovjet hadsereg bevonulása után rövid időn belül újra dolgozni kezdett. A megmentett anyagkészlet csaknem egy évig biztosította a gyártás szükségletéit. Drenkó Józsefnek a felszabadulás előtti napokban menekülnie kellett a német katonai hatóságok elől. Csak a szovjet seregekkel tért vissza a városba. Ilyen ember volt Drenkó József. _ rdekes Fülek városának fejlődése. Az utolsó fél évszázadban nagy változások mentek végbe gazdasági életében, melyek teljesén megváltoztatták a lakosság szociális rétegezödését. Annakelőt- ie mezőváros, inkább nagyfalu jellege volt, melynek a vár romjain kívül álig akadt más nevezetessége. A földművelés és kisipar talaján tengődő kultúráját csenevész kisvárosi szellem hatotta át. Még a világháború előtt, 1908-ban meg épült a zománcgyár. Ez a körülmény volt a változásokat előidéző ok. Fülek las- san-lassan proletár várossá nőtte ki magát. Az első világháború végéig a gyár még idegen test volt Füleken. Fölszívta ugyan a város és a környék elszegényedett elemeit, ám maga a város megma radt elszigetelt mezővárosnak, parasztok és kisiparosok városának. Az első köz társaság idején az üzem megnőtt. A vidéki munkások, amennyire lehetőségük nyílt rá, megtelepedtek a városban, ami határozottan fellendítette a kereske delmet és a kisipart. Füleken, amely egyre inkább város-jelleget öltött magára. Az annakélőtte csaknem kizárólag földművesekből álló városi tanácsba beju tottak az iparosok és kereskedők. így indult meg a kapitalista fejlődés utján, mely még gyökeresebb változások selőkészítője volt. Manapság a lakosság több mint kétharmada ipari munkás. A felszabadulás ugyanis lehetővé tette a gyár alkalmazottai számára a városban való megtéle-
