Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Bábi Tibor: Füleki képek
pülést. A munkáslakások építése megnövelte a lakosság számát. Az 1911. esz tendőben a népszámlálás 2653 főt jegyzett be, s ma, tíz évvel a felszabadulás után már több mint 6500 lakosa van Fülek városának. A népszámlálások ada tai szemléltetően mutatják a fejlődést: 1911-től 1945-ig 2047 fővel emelkedett a lakosság száma. Nem tudom, mennyi ebből a természetes szaporulat és meny nyit telepített meg az ipar a burzsoá fejlődés korszakában. Ám egy bizonyos, hogy a népi demokrácia tíz esztendeje mindenképpen előnyösebb feltételeket biztosított Fülek életének. A burzsoá fejlődés 34 esztendeje, mint mondottam. 2047 fővel emelte a lakosság számát, az utolsó tíz esztendő pedig 1800-zal. Fü lek város növekedésének tempója eszerint háromszorosan meggyorsult. Ha a számok tanulságát ilyenformán nem is értelmezhetjük teljes határozottsággal, egyet minden kétséget kizáróan megállapíthatunk: a felszabadulás elsodort minden gátat, mely a fejlődés útjában állt. A kapitalista önzés a dolgozókat 101 községből bejárásra, vonatozásra kény szentette. Az utolsó tíz esztendő, ha a természetes szaporulat ismeretlenjét le is vonjuk az 1800-ból, még akkor is hatalmas tömeget telepített meg, ami nagyarányú lakásépítést, iparosodást, min den tekintetben eleven gazdasági életet és hatalmas fejlődést tételez fel. Fülek új életének ha vannak is fájdalmai, ezek nem beteges tünetek, hanem sohase látott fellendülés, növekedés jelei. Olyanok, mint a rohamosan növekedő erőteljes kamaszgyerék hirtelensége és botlásai. z a számokkal sejtetett gazdasági fejlődés a haladó kultúra és haladó szellem hordozója, melynek eddig nem emlegetett szép hagyományai vannak, amelyék az iparral és a proletariátussal egygyökerűek. Az első köztársaság idejében a párt és az ifjú munkások szervezetének kul turális megmozdulásai voltak a jelen eredményeit előkészítő kezdeményezések. Az ifjú munkások tevékenysége nagy népszerűségre tett szert. Az idős kommu nisták ma is szívesen és szeretettel emlékeznek egykori tömeges kirándulásaik ra. A harmincas esztendőkben olykor megszervezték az egész környék fiatalsá gát. Bucsony tájára vonulták ki a füleld, losonci és rozsnyói ifjak s a szabad ég alatt, erdei tisztásokon színdarabokat játszottak, táncoltak és énekeltek. Min denesetre nemcsak ezt művelték. A hagyományos kirándulásokat kihasználta a párt, az osztályharc hadseregét toborozta akkoriban. Miután az ifjúmunkások szervezetét a hatóságok betiltották, szerepét az Ády- kör vette át. Az utóbbi már nemcsak a munkásifjúságot ölelte föl, kiterjedt az értelmiségiekre, a diákokra, tisztviselőkre is. Talán még eredményesebb kultúr- munkát végzett, de kénytelen és akaratlan veszített tömegbázisából és az új körülmények között tálán veszített politikai aktivitásából is, ám így is sok eredményt ért. Az egykori Ady-kör számára Lőrincz Gyula, a füleki és loson ci választókerület mostani nemzetgyűlési képviselője rajzolta meg akkoriban Ady Endre arcképét. Az arcképet mindmáig megőrizték s ma a Csemadok kul túrtermében látható. Az Ady-kör egyideig 1938 után is működött, ám a Horthy- hatóságok kommunista szervezetnek minősítették, tagjait zaklatták és üldözték, s így létezése lassan lehetetlenné vált. Az egykori fiatalok munkáját lelkes, önkéntes áldozatkészség jellemezte. Az idősebb kommunisták olykor elakadnak, megdöbbennek a mai fiatalok közöm bösségén és érdektelenségén a kultúrmunka iránt. Nem értik, hogy bár ők min den tehetőséget kiharcoltak az új nemzedék számára, ez mintha a kivívott ered ményeket és lehetőségeket nem becsülné. Talán mégsem úgy van. A megválto zott körülmények a tömeg szervezeteket, kvltúr-egyesüléteket és népnevelőket nagy szervezési feladatok elé állították. Minden társadalmi réteget meg kell mozgatniok, minden ifjúban és felnőttben is fel kell ébreszteni a kultúra iránti érdeklődést. MinthogyT ennek a munkának méretei a múlthoz viszonyítva igen megnövekedtek, a feladatok tengerében, a fiatalok lelkesedése tálán kevésnek tűnhet. A múltban ez a munka nem terjedt ki olyan tömegekre. Nem is ter jedhetett ki, hiszen nem volt meg rá a lehetőség, s a múlt feladata nem az volt, hogy a kultúra eredményeit általánossá tegye, hanem az, hogy az osztálykarc
