Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Sas Andor: Balassi Bálint
amelyet nemesúr létére is a népi köl tészettől és a természettől tanult. (E sorok írója Stolzingi Walter versenyda lát legutóbb 1954 októberében egy reg gelen Moszkvában az ottani rádió kül désében orosz szöveggel hallotta.) Próbáljuk néhány vonással felvázolni Balassi jellemét azoknak az adalékok nak az alapján, amelyeket ő maga szol gáltat. Kivételesen nagyműveltségű volt, anyanyelvén kívül lengyelül, szlovákul, szlovénül, horvátul, németül, olaszul, ro mánul és törökül beszélt, s ezeknek a népeknek lírai folklórját és népzenéjét ismerte. Ilyen látókör mellett is 1578-ban szerényen azt jegyzi meg: Némi tanult- ságom is van, hiszen sok országban és udvarnál megfordultam Majd így foly tatja az önjellemzést: Némi vadság és keménység vagyon alaptermészetemben, de ez megenyhült a múzsák nyájassá gának s a tudománnyal való pallérozó- dásnak befolyása alatt, amihez a több or szágban szerzett tapasztalatok s az ud vari élet körében szerzett lovagi csiszo- lódás járult. Balassi tudta tehát, hogyan kell a legtetszetősebb udvari és udvarias for mába önteni verses udvarlásait. De utóbb ezt a részint humanista, részint lovagi természetű formalizmust leküzdi, valamint kibontakozik a XVI. század el- burjánzó vallási költészetének rideg bo zótjából, nem engedi, hogy onnan egy- egy ág visszahúzza és így képes volt szárnyalóan fejlődni, s élete utolsó év tizedében mint művész szuverén magas ságokba emelkedik. Tartott származására, de ez nem gá tolta abban, hogy a polgárság és a dol gozó nép körében elvegyüljön. Vihnyén az ottani hévizeken együtt fürdött egy selmeci polgárlegénnyel, de mikor ez sértő szavakkal illette főúri fürdőtársát, megkapta tőle a magáét, nemcsak szó val. Hadd idézzünk leveleiből még két ki jelentést. Az egyik szerint ő nem akar „tragédiajátékban szerepelni*', azonban hozzátehetjük, hogy életéből nem hiány- * zik a tragikus vonás és küzdelem, de ne feledjük, hogy a szónak hősi, a társa dalmi konvenciók lerázásától vissza nem riadó bátorság értelmében. Egy másik nyilatkozata azt mondja, hogy az ő hírneve különb és nagyobb mint az aranybányáikba szerelmes sel meci nyárspolgároké. Ennek a hírnévnek, ennek a soha ér tékét nem vesztő szellemi aranyvalutá nak tiszta csengése változatlanul őrző dött meg napjainkig, amikor az osz tálykötöttségeken felülemelkedő nagy művésznek 400. születésnapjáról, pályá járól és alkotásainak immár közel négy százesztendős életéről elgondolkodunk. Balassi Bálint igaz ember volt. És eb ben az önáltatást, színeskedést, ál szen teskedést és álszemérmet nem ismerő mivoltában kora társadalmának gyarló ságai és a saját hibái fölé igyekezett emelkedni. Mivel éppen ezt volt képes megkapóan és megragadóan költemé nyeiben kifejezni, ma úgy áll előttünk, mint aki a maga küzdelmes külső és belső életével együtt korát is hűen meg örökítette. Ez teszi őt nagy művésszé és a művészi halhatatlanság részesévé. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Lapunk terjesztését *— amint már arról a Fáklya előfizetői értesültek — át vette a Postai Hírlapszolgálat. A Postai Hírlapszolgálat lapunkon kívül több mint 270 újságot és folyóiratot terjeszt. 1955 január 1-től kezdve újabb lapokat vesz át és ezzel kapcsolatban ez év utolsó heteiben sok új feladat áll előtte. Egyúttal ebben az időszakban jelentős mértékben növekednek a postai szolgá lat más feladatai is, mint pl. a levél- és csomagkézbesítés. A Postai Hírlapszolgálat teljesíteni akarja valamennyi feladatát és ezért úgy határozott, hogy 1954 december 1-ig elsősorban a jövő évi megrendeléseket in tézi el, míg december 1-től kezdve az előfizetési díjakat szedi be. A Fáklya ol vasóit már meglátogatta, vagy a napokban meglátogatja a Postai Hírlapszolgálat alkalmazottja és megbeszéli velük az előfizetés kérdését úgy, hogy ezt december közepéig megoldhassák. Reméljük, hogy valamennyi előfizetőnk megérti ennek az intézkedésnek a fon tosságát és a lap zavartalan kézbesítése érdekében a jövő évre szóló megrendelé seket, valamint az esedékes előfizetési díjat a Postai Hírlapszolgálatnál rendezi.
