Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Szabómihály András: Vörös Tortiza
amelyekben Tamási elénk tárja a régi szokásokat, a játékos csínytevéseket, a gyermek első világbeli élményeit. Tamásit a magyar nyelv, a nemesveretű stílus mesteréül is- mertük azelőtt is. Ebben a könyvében stílusa még tovább fej lődött, nemesedett, higgadtabbá vált. Modorosságaitól majdnem teljesen megszabadult, előadása nagyvonalúan egyszerű. Példája ez a könyv annak, hogyan kell az eseményeket „igaz, szép és hasznos módon elmondani'*. Ezért az író ajánlotta türelemmel és jogos vággyal várjuk folytatását. ít U Vörös Tortfza „Vörös Tortiza“ címmel adta ki a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó Ján Drda novelláinak magyar fordítását, Tíz no vellát tartalmaz e mű és ülés Béla szerint: „A másfélszáz olda las könyv a csehszlovákiai dolgozók harcának és életének húsz esztendejére világít rá." E kötet összekapcsolja a múltat és a jelent, a fasiszta elnyomás ellen küzdő hős cseh partizánok harcát a mával, a szocializmus meg valósításáért harcoló, a bol dog életért folyó küzdelemmel, melynek legbiztosabb záloga a Szovjetunióval való testvériség, s a felszabadítónk iránti mély hála és szeretet, mint ahogy ez a szeretet Ján Drda novelláinak egyik alapmotívumát is adja. A kötet címadó elbeszélésének, a „Vörös Tortizá‘*-nak hőse egy szegény paraszt, akinek fejlődését, küzdelmét, célhozérését mutatja be kitűnően az író. A falut felszabadító szovjet katonák nyitják fel szemét, az ő elbeszéléseik alapján rajzolódik ki előt te a boldogabb jövőnek a képe. „A felszabadítás és a szovjet katonák jelentették számomra az élet egyetemét“ — mondja magáról. A szovjet katonák vezették őt a helyes útra, amelyen járva megszabadul a kuIákok kizsákmányoló, terhes igájából. ö ezt az utat követi, útja eleinte nehéz, verejtékes, de nem csügged el, bízik a pártban s az Igazság erejében — és győz: célhoz ér. Megalakul a szövetkezet, a jobb élet, a jövő záloga. Életének minden kívánsága teljesül, amikor egy parasztküldött- séggel a Szovjetunióban utazik s a véletlen kedvezéséből találko zik Goglával, aki annyit beszélt neki a kolhozukról, a gyönyörű Vörös Tortimról. Meglátogatják a kolhozt s ott a valóság szebb az álomnál: megismerik a szovjet kolhozparasztok boldog éle tét. Drda nagyszerű írásművészete itt teljes pompájában bonta kozik ki: szinte karcolatokban mutatja be a kolhozt, mégis egy séges, egész képet kapunk; magunk előtt látjuk a szovjet em berek alkotó, boldog életét. A „Fennkölt Princípium** és a „Találkozás** hőse egy közép iskolai tanár, aki a felszabadulásig a múltról, as klasszikus ókor ról álmodozik, ezt tartja példaképnek, A fasiszta terror nyitja ki szemét, s a felszabadulás neveli új emberré, akinek a test» már öreg, de a szeme és a szíve fiatal, s aki minden erejével a szocializmusért harcol. A kissé nevetséges, begyepesedett öreg tanárból hős lett, aki bátran mondja osztályának — s ez zel példát ad és kitartásra buzdítja a tanulókat, — „Én is he lyeslem Heydrich meggyilkolását.*4 A „Politikus“ hőse egy polgári miniszter, aki arról álmodo zik, hogy megállítja, visszafordítja a történelem kerekét. Büsz keség tölti el, amikor az ármánykodással, fondorlatokkal kifőzött reakciós tervre gondol, melynek hivatása, hogy a kommunista minisztereket kiszorítsa az áJlamvezetésből, s ők ott folytat hassák, ahol München előtt abbahagyták. Gyűlöli a kommunis tákat, tudatlanoknak tartja őket, mert szerinte, ők nem értik meg, hogy a politikát nem a tömegek, a csőcselék (melyet ő annyira megvet), hanem a zöldasztal mellett csinálják. Ezt az
