Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - (t.t.): Két új könyvről / Könyvespolc
Élesen kritikus hangja miatt sokan szatírának mondják a IcÖtet címadó elbeszélését, az „Almáskertet“. Egy vállalat tör ténete, amelynek keretében „országos méretben“ akarják meg szervezni az almatermesztést. Gazdasági téren elkövetett hibá kat tár fel ez az írás, a hozzá nem értő karrieristák, „elvtárs urak“ tülekedését, akiknek minden ürügy jó volt ahhoz, hogy magukat egy polccal feljebb tornásszák. Közben persze a gaz daságok — az „almáskertek“ — pusztulnak és a külföld vissza utasítja a valamikor világhíres magyar almát, mert rossz mi nőségű. De — és éppen ebben emeli ki Veres Péter mai ren dünk erejét — a bajok és visszaélések nem leplezhetok sokáig, a vállalat vezetőségét leváltják, megbüntetik és végre azok gon doskodnak a gyümölcsösökről, akik szívük és tudásuk szerint a felelős,- vezető helyre valók. A kötet utolsó írása a „Rossz asszonyok“. Témája nem elszi getelt jelenség alakuló társadalmunkban: a paraszti származású munkás beleszeret egy városi lányba, elveszi, és aztán — el- hidegülnek egymástól. Miért? Mert a kispolgári, egykori „ura- ságokat“ majmoló asszonynak semmi köze a férje életéhez, gondjaihoz, nem is akar megváltozni, a maga útját járja, a ma ga társaságát keresi — jampecokat, kétesnél is rősszabbhírű „asszonykákat“. A f^rj sokáig tűr, nyeli a mérgét, a belenevelt hagyomány visszariasztja a válás gondolatát, de végül mégis dönt: egy végletekig kiélezett összecsapás után csomagol, és gyerekestül elmegy, otthagyja a „rossz asszonyt“. Veres Péter új könyve sokat ad az olvasóknak. Bátor szóval mutat rá életünk még meglévő fonákságaira, nem riad vissza a valóság ábrázolásától, kendőzés, szépítgetés nélkül — de éppen ebben az őszinteségében van legnagyobb ereje és útmutatása: a bajok megszüntethetők, a hibák orvosolhatók, mert új rendünk — és csakis az új rend — lehetőséget ad az emberi, becsületes életre. Tamási Áron új könyve, a „Bölcső és bagoly“ az író meg határozása szerint regényes életrajz. A három kötetre tervezett mű első részében gyermeksége történetét, a bölcsőt mondja el tízéves koráig, amikor elhagyja a falut és a városba megy ta nulni, magasabb iskolába, arait a tudomány madara, a bagoly jelképez. Elevenen és érdekesen ábrázolja bevezetőben azokat a természeti és társadalmi erőket, amelyek létrehozták szülőfalu ját, Farkaslakát. Később azonban szemlélete szűkebb lesz, a gyermekkori emlékek elhatárolt világára szorítkozik. Tamási erre könyve „Ajánlás“-ában előre figyelmezteti az olvasót: „Ha az olvasó úgy érezné néha, hogy ezt a zárt székely világot job ban át kellett volna toliammal törnöm, akkor csupán türelmet kérek tőle. Vagyis gondoljon arra, hogy az elbeszélt élet fej lődése folyamán, nevezetesen a következő két részben, az ő kí vánsága és az én szándékom találkozni fog.“ Ha más írók számoltak be eddig gyermekkorukról, szavuk az emlékezés szava volt, általánosuló kép felé hajlott az ábrá zolásuk és távlatokat nyitott az olvasó előtt. Tamási tudatosan szakított ezzel a gyakorlattal. Mindenen, amit elmond, érezzük a gyermek szemléletét, nem a felnőtt emlékezését, mintha mindaz, amiről beszámol, ma történnék. A gyermek szemével látja a falut, az iskolát, a munkát, szüleit, az ismerősöket — nem lép ki felnőtten gyermekkori önmagából. Annyit mond csak el gyer mekkoráról, amennyit jellemzőnek érez önmagára és gyermek kori környezetére. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a ,3ölcső és bagoly“ Tamási egyik legjobban szerkesztett alkotása. A fel építés gondossága, az előadás szándékos takarékossága egyik legvonzóbb olvasmányunkká teszik. Felejthetetlenek a képek.
