Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Tóth Tibor: Látogatás a 75 éves Harmos Károly műtermében
Harmos Károly: Árvíz. (olaj) — Tanítás közben mindig arra töre kedtem, hogy ne fárasszam el túlságo san a diákokat, előadásaimba tréfás epizódokat szőttem, hogy ilyenkor meg pihenhessen a figyelmük. Ma, hogy sor ra látogatnak a diákjaim, látom, hogy éppen ezeket a (kis epizódokat máig is megjegyezték. Egy ízben — van már harminc éve — a quattrocentóról ma gyaráztam és elmondtam, hogy az egyik festő megszöktetett egy apácáit a kolos torból. A napokban egy látogatóm ne vetve mesélte el ezt az esetet, de arról már halvány fogalma sem volt, mi is a quattrocento és a reneszánsz festészet. Tanári, nevelő munkáját most sem hagyta abfca. A komáromi kultúr otthon ban festő-tanfolyamot vezet 47 hallga tója van, ipari tanulók, hajógyári mun kások, egy tizenkét gyermekes anya, aki egy fiát és lányát is magával hozta ta nulni, katonatisztek, értelmiségiek. — Lelkesedéssel, odaadóan tanulnak, — és amint ezeket mondja, szikra gyúl Harmos Károly szemében, — a sok tan folyam közül, amelyet már életemben vezettem, ez a legéletrevalóbb, a leg szívesebben foglalkozom velük. Figyel nek, szinte isszák a magyarázat minden szavát, akár bonctanról, akár művészet- «történetről, akár mesterségbeli kérdé sekről beszélek. 1954 júniusában a hall gatók munkáiból kiállítást rendeztünk — nem kis művészi és társadalmi si kerrel. Sajnos, — halkul most fájdal masra a szava — szeptemberben nem folytathattuk a tanfolyamot. Félbesza kadt — anyagi okókból. De remélem. — fűzi hozzá bizakodón, — hogy az il letékes szervek lehetővé teszik a folyta tását. Bizony kár is vólna, ha a helyi és a kerületi nemzeti bizottság nem karolná fel az ügyet. Hisz Harmos Károly keze alatt már nem egy kiváló festő nőtt fel, hogy csak néhánynak a nevét említsük: Lőrincz Gyula, Pleydl János, Nagy Már ton, Rauscher György. A most félbe szakadt tanfolyam tehetséges résztvevői is megérdemlik, hogy elősegítsék a ta nulásukat, művészi érvényesülésüket. Végül nekiszegzem Harmos Károly- nak az ilyenkor szabványos 'kérdést: Melyik a legkedvesebb képe? Gondol kodás nélkül válaszol: — Az, amit festeni fogok. Búcsúzom. Kezet fogva azt kívánom, maradjon meg még sokáig ilyen fiatal nak, mint most, háromnegyed évszá zaddal a háta mögött. TÓTH TIBOR.
