Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - (t.t.): Két új könyvről / Könyvespolc
Két új könyvről. Legújabb írásait gyűjtötte össze Veres Péter „Almáskert“ című kötetében: öt rövidebb és két hosszabb, kisregénynek is beillő elbeszélést. A sorrendben első írás — „Gyermekharag“ — az író gyermek kori emléke az általa annyiszor megrajzolt Gyepsorról. Apja levelet írt, hogy hazajön a kubikolásról, szombatra, anyja seb tében sütni akar neki valamit, kenyeret, kalácsot, hogy jólla kassa, meg jusson útravalónak is. De a házban egy szemernyi fa vagy más nem akad, elmennek hát az uraság szalmakazlához, tüzelőért. Az ispán azonban ott lepi őket, elkobozza a szalma hordó kötelét és kegyetlenül megszégyeníti a rémült, gyönge asszonyt. Az író vallomással fejezi be az elbeszélést: „Én azt hiszem, ez volt nálam az osztályharc kezdete... Mert felejthet az ész, elfelejtheti az eseményeket, de nem felejt a lélek: vagy fájdalom, vagy harag lesz minden sérelemből. És a fájdalom és a harag tengerré nő a megbántottak szívében, ebből lesz majd a forradalom.“ A múltba nyúl vissza témájáért a második elbeszélés, az „Asszonyhűség“ is. Szereplői a „Három nemzedék" első két kö tetéből ismert gyepsori emberek, Balog Jani meg a felesége, Varga Julcsi. Aratás küszöbén ér haza az internálótáborból a „vörös" Balog Jani erőtlenül leromolva, de nem pihenhet, mert élést kell szereznie a családnak a télire. Ennek a nehéz aratás nak, Jani és Julcsi együttes, nagy munkájának a hőskölteménye ez az elbeszélés. Állat a hőse a két következő írásnak, a magyar paraszt két kedves jószága: a puli és a ló. Fürge, a juhász pulija, akit a gazdája, Miska Juhász, a maga hibájáért ver agyba-íőbe, mert kártyázott a cimborájával és a szövetkezet elnöke rajtakapta, hogy tilosba váltott át a nyáj. A másik elbeszélés hőse, Laci, a a félvér parasztió, — azért félvér, mert apja grófi ménesből ki selejtezett nemes méncsikó volt — végigjárja a háború kálvá riáját és végül egy építővállalathoz kerül, ahol hozzá nem értő, embertelen kocsisa halálra hajszolná, ütlegelné. Veres Péter itt — mint később az „Almaskertben“ — kemény bírálatot mond azok fölött, akik lelketlenül, csak a papíroson feketéllő számo kat látják és elfecsérlik a nép vagyonát. Megdöbbentő a fuva rozási osztály vezetőjének beismerése: bizony, az öregebb lovak csak hat hónapig bírják, a fiatalabbak legfeljebb két-három évig a munkát. Amikor a paraszt kezén a ló tizenöt-húsz évig is húzza az igát! De a vállalat vezetője ás rádöbben erre a bajra és hozzáértő, paraszti ember kezére bízza a lovakat, így aztán. Laci sorsa is tűrhetőre enyhüld „Suli Kis Varga a szövetkezetben“ — a következő elbeszélés címe. Az új paraszti élet jellegzetes tehertételéről szól — a könyöklő, „szerző" emberekről, akiket a múlt képmutató rend szere vetkőztetett ki becsületes, nyalt emberségükből. Suli Kis Varga nagy hánytorgatások után belép a szövetkezetbe, de ott is csak a maga javát keresi, tetszeni akar a vezetőknek, hogy kényelmes beosztásba jusson. De rajtaveszt, mert nem olyan forma emberek a vezetők, mint az egykori ispánok, munkája szerint ítélik meg a tagot és Suli Kis Vargát az igásbrigádból áthelyezik a növénytermesztőkhöz. Ott inkább szem előtt lesz, talán le is vetkőzi a régi időkből rajta ragadt csúfságokat.
