Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Urbán Ernő: Hintón-járó szerelem
szívességét szívességgel viszonozza, ő meg ad, ő nem akárki, — a „Felszabadu lás“ brigádvezetője. Vagyis mi történt? Az, hogy idősebb Majsa valósággal sajnálta, hogy nem találta Peczöliéknél a hintót meg a fiát. Maradni azonban nem maradt. Mát csi náljon, mát lábatlankod jón olyan helyen, ahol csak felében-harmadában érti aszót? Mert Peczöli meg a tudós úgy megör vendtek egymásnak, olyan szakszerű tár gyalásba fogtak, hogy a ház is zengett. Mit ház? Az .egész domboldal, mert eső vel, éjszakával mitse törődve, oda is ki mentek. Fákat nézni, cseresznyét, ribiz- lit, egrest kóstolni. A csuda hitte volna, hogy a szótlan, mogorvának tartott Pe czöli ilyen csupatűz, belevaló ember, ha társára talál? Valósággal repesett, kivi rult, mint déli napsütésre a bazsarózsa. *** Méri az utat, a szomszéd község fe lé ballagcsál idősebb Majsa a mélységes éjszakában. Veri az eső, húzza a sár, de nem bánja, cseppet se szapórázzá a lépést. Kibeszélte a mérgét, megeny hült s mosollyal a bajsza alatt arra gondol, hogy talán épp ez a hintó, ez viszi dűlőre Berci dolgát. Ha nem megy máskép, most a mulatságon szorítja sa rokba őt is meg a lányt is, hogy tör né ki a nyavalya azt a kényeskedő, úr hatnám mostohát. Mert látja már, Pe czöli is célzott rá, Emma „teesasszony*' mindennek az oka. Kocsikázni akart, meghordoztatta magát a szentem. No, mindjárt beért, de legjobb lesz, ha a kertek aljának kerül. Arra köze lebb, nem kell végigmenni a templom meg a tüzoltószerház kanyarját. Ejnye, már, de nótáz valaki. Nem az a büdös kölyök fújja? Dehogynem, ő lesz az, Berci, az öregapja nótáját ki áltja: Esik eső szép csendesen csepereg. Csali Pista a csárdában kesereg. Csaplárosné bort (hozzon az asztalra, Legszebb lányát állijja ki strázsára. Ez igen, ez nóta, de szépen fújja, mé gis csak huszár a gyerek, ha nem is akar engedelmet tudni. Hát ez, ez a ... gyalá zatosság? Szemtséges isten! Szabad ég alatt vannak, eső veri a lovainkat! Veri bizony, már órák óta veri a Vil lámot is meg a Fecskét is az eső. Fejü kön ott a zabostarisznya, abban nincs hiba, hanem a hátuk?! Patakban csu rog, fénylő árkot vág horpaszukon a víz. Türrögnek, kapálnak, a fejüket ráz zák, csaknem sír az a beszédes szemük. — Hol a pokróc? Hát a kocsiszín? Mért nem ott állnak? Mit csinált ez a gyilkos?! Kapkod, a lábáról is csaknem leesik, úgy kétségbe van esve idősebb Majsa. Megmarkolja a rudat, fordít egyet raj ta, be a kocsiszín alá, le a kabátot, s bár háborog, bár ketté tudná hasítani gond talan fiát, előbb a lovakon segít. Csu takolja, teljes erőből dörgöli őket s köz ben suttog, könyörög, szinte bocsánatot kér tőlük. Hogy kedveseim, szegény pá ráim, hát bitangjára hagyott, felétek se nézett, esővel veretett?... Az a hánya veti, az a hintóbitorló, az a kele-kóla?... Jól van, no, nem lesz semmi baj, kime legszünk, megszáradunk, futunk egy jót... Ugy-e Fecske, ugy-e Villám? ... Ő, ti kedveseim, ti. S duruzsol, beszél nekik, míg a lovak szőre fényes, a saját inge meg vizes nem lesz a fáradozástól. Akkor pokrócot a hátukra, még egy utolsó tekintet, hogy jó helyen állnak-e s be a táncolok kö zé. Ott áll a bűnös, karéj van körülötte. Haja a homlokában, keze Vilmuska de rekán, aki fél, szorong, akinek terhes az eszeveszett daloHás, a kirakatban-ál- lás. Ott a mostoha is, az bezzeg vidám, valósággal gyönyörködik a látványban. Hogy úgy mulat, úgy megjátssza magát a Berciikéin aranyom, hogy a régi „úri emberek" se jobban azokon a cigányozó, tükör-tördelő filmeken. Idősebb Majsa utat vág magának, a középre dobban s mellen ragadja a bű nöst: — Mars irmát, lator! Felelni fogsz a taggyűlés előtt! *** Ilyen kínos-pontosan, üyen német módra, hogy „fogsz”, csakis akkor be szél az idősebb Majsa-féle ember, ha, szavának különleges, megfellebbezhetet len nyomatékot akar adni. Ha amit mond, az ég-föld szakad, de bekövetke zik. És be is következett. Hétfő este van, egész nap megtartott az eső, most kezd tisztulni, a kultúr terem tejüveges ablakain behull az al konyati tnap. Puhán, vibrálva, mintha aranyeső hullna. Tele a terem (vagy három közfalat törtek át, úgy lett meg az ispánlakás ból) a színpad előtt asztal, az asztalnál idősebb Majsa, Farsang Győző tudós és a szövetkezet elnöke: Cseppentő Ferenc. Az asztaltól jobbra, kicsit oldalvást pe dig ifjabb Majsa. Dacosan, a nyakát duz-
