Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Jankovich Imre: I. J. Repin
Ez az ikonfestő bevezette őt az arckép- festés titkaiba is. Már tizenöt éves ko-_ rában önálló munkákat végez, ikonokat fest, környékbeli templomok belsejének díszítését vállalja. A helyi sikerrel azon ban nem elégedett meg, álmai, vágyai tovább hajtják és 1863-ban már az ak kori Oroszország szellemi központjában találjuk őt, ahol a festőművészi akadé mián igyekszik a mesteri tudás alap jait elsajátítani. Mielőtt azonban be iratkozott volna, egy magániskolában ké szül a felvételi vizsgára. Itt ismerkedik ipeg Rramszkoj festőművésszel, aki kö ré az akadémia maradi szellemével elé gedetlen fiatal művészek csoportosul tak. Éppen Repin Pétervárra érkezté- nek idején mentek végbe az akadémián azok a döntőjelentőségű események, me lyek következményeként megalakult a rmüt század orosz festőművészeiének legjelentősebb művészcsoportja. 1863-ban ugyanis a főiskola 13 növendéke azzal a kéréssel állt elő, hogy a záróvizsga képének témáját maguk választhassák meg. Kérésüket azonban visszautasítot ták, a tanári kar szigorúan kötötte ma gát a megszabott mithologiai témakör höz. A fiatal lázadók erre tüntetőleg távoztak az akadémiáról és Rramszkoj vezetésével önnálló csoportot alakí tottak. Ebből á csoportból fejlődött ká az a jelentős szövetség, melyet a világ művészettörténete „Peredvizsnyikok“ név alatt emleget. (Maga a szó a „Ván dorkiállításokat szervező szövetség“ orosz nevének rövidítéséből származik.) Rramszkoj érdeme, hogy Repin össze köttetésbe került ezzel a szövetséggel és hogy később a Peredvizsnydkok legki emelkedőbb alakjává fejlődött Repin forradalmi művészi elvei elle nére beiratkozott az akadémiára, ahol minden lehetőséget kihasznált arra, hogy a legtökéletesebb elméleti és technikai tudást elsajátíthassa. A fáradhatatlan munka meg is hozta gyümölcsét „Járius lányának íöütámasztása" című bibliai té májú képével aranyérmet és külföldi ösztöndíjat nyert. Hogy az eléggé rideg témát sikerüöt mély átérzéssel előadnia, ahhoz az a lelkiállapot járult, melyet a művészben szeretett húgának halála vál tott ki. Egy nagy moszkvai szálloda megren delésére készítette Repin akadémiai zá rómunkáját a „Nagy zeneszerzők“ című csoportarcképét. A kép néhány szerke zeti és jellemábrázolási hibája mellett is már egy kész, kiforrott művész al kotásának tekinthető. Ezzel a munkával egyidoben születik a „Hajóvontatók a Volgán“ című alko tása, melyben már valóban megtalálta önmagát és bebizonyította, hogy szoro san összeforrott a peredvizsnydkok ideáljaival. Kortársai közűi senkinek sem sikerült ilyen drámai feszültségű vád iratot komponálnia a nyomasztó szociá lis viszonyok ellen. Csodálatos hűséggel sikerült megragadnia a forró volgai nap izzó légkörét A képen tizenegy alak egy csoportba olvadva feszül neki a hosszú kötélnek, amellyel az ár ellen vontatják a megrakott nehéz bárkát. A természet ábrázolása a képen csak né hány jólválasztott, a feszült hangulat éraékel tetőséhez szükséges részletre szo rítkozik. A kompozíció a figyelmet az elcsigázott, rongyos, de amellett büsz ke embercsoportra irányítja, amelynek minden alakja egy-egy nagy körülte kintéssel kiválasztott és részletesen ta nulmányozott típus. A kompozíció fő- alakját Repin egy Kanin nevű hajóvon tatóról festette. Sokat járt a Volga part ra, míg sikerült megrögzítenáe ennek a különös embertípusnak arcvonásait. Tel jes hűséggel ábrázolja Répán az állati sorba taszított nyomorúságos emberrön csők reménytelen helyzetének minden szörnyűségét, az arcokban azonban még sem a reménytelenség és kétségbeesés kifejezését látná, hanem dacot és el szántságot, amely mintegy vésztjóslóan figyelmeztet, hogy egyszer a rabszolga türelme is elfogy. Sztaszov, a híres kri tikus a következőket mondta, amikor a képről beszámolt: „Nem, ezek nem Ne- kraszov elégikus, síró és jajgató hajó vontatói, nem, ezek hatalmas és derék, töretlen emberek, akik az „ej uchnyem —• ej uchnyem" dallamát szerezték, mely nek grandiózus hangjai alatt még talán sok nemzedék fog haladni, de görnye- dés és vontatófcötél nélkül“. Sztaszov kezdettől fogva érdeklődéssel követ te Repin munkáját és kapcsolatuk ké sőbb annyira szdfOssá vált, hogy Répán majdnem minden híres műve a nagy kritikus baráti tanácsai alapján készült. 1872-ben a művész Olaszországba ment tanulmányútra, majd családjával együtt Párizsba költözött, ahol három évig tar tózkodott. A külföldi időszak, ha nem is hozta meg a várt eredményeket, mégis jelentős befolyással volt Repin további alkotómunkájára. Elsősorban megismer kedett a nyugati művészettel, amelyből elsajátított egyes pozitívumokat, amelyek aztán főleg formai tekintetben gazdagí tották művészetét. Továbbá alkalma nyílt kritikai összehasonlításokat tenni a nyugati és az orosz művészélet kö- 9
