Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Szűcs Béla: Nyári Emlékek
értett belőle. Megható, drámai pillanat lehetett, ahogy az ifjú Hviezdosláv rá eszmélt, hogy csak anyanyelvén szíthat ja fel a szabadság szeretet pislákoló tü- zét, hogy nemzetét csak szlovákul tanít hatja, nevelheti. Fáradhatatlanul küzdött a szlovák nyelv szépítéséért, műveléséért. Szembe szállt azokkal, akik azt állították, hogy nem lehet szlovákra fordítani a világ irodalom legmaradandóbb műveit, mert szegény Jiyelv. Maga is sokat fordított és így hallgattatta el a túlokosokat. A gyerekek Olyan csendben hallgat ták Hviezdosláv élettörténetét, hogy be hallatszott a közeli patak csobogása. Páz mány Zoli, az örökké mozgó mokány legényke, még a saját száját is elfelejtet te becsukni a nagy figyelésben. De nem csak Zoli figyelte olyan áhítattal a sza badságszerető, népe boldogságáért küzdő szlovák hazafi életútját, hanem a mindig mosolygó Lénárt Violka, Planter Lajos, Kürthy Erzsébet és a többiek is. Találkoztam a Tátrában a felhőkkel burkol ódzó Lomnici csúcs alatt, a csil logó Csorba, Poprád tó partján a ha zánkban üdülő dán gyerekekkel és az „Alföld tengersík vidékéről“ jött ma gyar úttörőkkel. Láttam azt a szavak ba nem önthető örömet, azt a gyermeki boldogságot, amely a sok szépség láttán szemükben csillogott Óriássá nőtt az is kolai térkép előtt tanult sötétbarna he gyek tömege. Szlovákul fújták a vér pezsdítő betyámótákab A dán gyerekek pedig arra voltak a legbüszkébbek, hogy szlovák és cseh népi dallamokra maguk fabrikáltak anyanyelvükön szöveget Boldog gyermekkor, mindig milyen szép voltál! Hány édes emlék fűz a szü lőfalu minden zugához, a szűkebb hazai vidék lankáihoz, akácosaihoz, csendes vizű f oly óihoz! Nehéz valamire olyan őszinte szeretettel gondolni, mint a szü lőfalura. A mai korszak gyermekei még boldo gabbak. Nem a fantázia paripáján szá- guldják be ezt a drága földet, hanem saját szemükkel láthatják mindazt ami gyönyörködtet. A szülőfalu szeretete gyermekeinkben a szülőföld, a haza sze- retetévé tágul és ez olyan szép, hogy erről nem lehet hallgatni! SZŰCS BÉLA
