Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fábry Zoltán: Emberek könyvek jegyzetek
amikor tanítványa „ tiťkoť * újságot visz neki: „s nem félnek az Istentől? S a császártól?” A felelet Vince eszmélésé- nek első gyümölcse: „Az egyiknek nem vétenek, a másiktól nem félnek”. A könnyes öreg tanító erre térdre hull: „Istenem, bocsáss meg nékik... és se gítsd meg Őket!” E kettős felemás fo hászban benne van az egész kor köz hangulata. A változás vágyát a változ tatás félelme fékezi. Vince atyja a tel jesség híve, az egész teljesítés propa gátora: „Sohasem lesz jó, amíg emele tekben él a nemzet”. Vince maradéktala nul veszi át ezt a hangot: „atyám a nép állapotát tekintette, amelyen irgalom ■nélkül változtatni kell.” Ez az irgalom nélküliség a megoldás kikerülhetetlen- ségének történelmi megfogalmazása. Nemzeti buzgóéban mindenki egy, de a szegények dolgában ... „félek, hogy ab ban lesz a baj”. És ebből lett a baj. Le akarjátok mérni kiterjedését, árát és bosszúját? Illyés Gyula a harmincas években az „Ozorai füzetekben” rázta le e félelem gyümölcsét a hazug ma gyar önmegelégedettség asztalára: „Nem luxus-e, nem ködverés kultúráról, iro dalomról beszélni, amíg a nép, amely nek ezt a kultúrát meg kellene tel jesítenie, testét, halló- és látószervét is alig tudja működésben tartani. Mi értel me dalodnak, ha a fül, amelynek be kellene fogadnia, az éhség vérapadásától dobol s a száját, mely dalodat ismétel né, vacogással tölti meg a hideg?” A negyvennyolcas eszméUs és mulasztás utáni kilencvenedik évben a magyar író a szociális megoldatlanság egészét közvetíthette! A magyar íré csak a szegénynemzet mellreőleUsével, vállalásáixil lehet kül detés: teljesítő teljesség. A szegény nemzet az ugrópont, ezen fordul meg minden. Ez a jövetelítés alfája és óme gája. A szegénynemzet: a hazai tükör. Ők vetítik és gyűjtik a korképet íté letre, számadásra vagy dicséretre. A szabadságkarc tükre pontosan felel a kérdésre: mi a haza? „A szaporodó je lek szerint hovatovább a nemzet egészen szembe kerül a császári németekkel: ha edig ez keményen elkövetkezik, ak ar a nemzetnek egységben kell állania. Egység ellenben csak úgy lehetséges, ha a nemzet még idejében keblére von ja a jobbágyi és zsellér népet... A föld, a pénz, a hivatal és az emberség a. ke vés gazdagoké. Más szóval mind ama földi jók, amik együttvéve teszik a ha zát. A haza pedig nem lehet hevese ké... Amíg ez végbe nem megy, a sze gény nép nagy serege mulasztani fog ja, hogy külső ellenség ellen folytas son harcot, mert hiszen előbb meg akar ná erővel is szerezni, amit aztán vé delmezni kívánjon”... Vince mint szol gadiák a vásárhelyi kollégiumban sem hall mást. Professzora, Bolyai Farkas mondja: „Üdvös volna jobb állapotba hozni a szegény népet. Ha ez végbemen ne, jobb sorsra tudna indulni a haza”. A haza jobb sorsának elkerülhetetlen előfeltétele: a szegénynemzet jó sorsa. Ez az egyik tanulság, a problémameg oldás nemzetiségi előfeltételeit egy ro mán pópa rágja Vince szájába: „Elsőbb az eredeti bűnt le kell mosni rólunk. Kürtölje ki Kossuth, hogy a román is legyen szabad nemzet, mint a többi”. A mulasztásért súlyos árat kellett fi zetni: Bem „szító cédulái” a románok nál terméketlen talajra hullották, „nem serkentették kellőleg a népiét”, pedig e tájakon, Gábor Áron szerint „az ember és a nyúl nem drága”... Vince, Gábor Áron körében tüzelt a „magyar szabad ság gomolygó egén”.. Aztán lehullt „a megdúlt vérhelyes földre”. Bujdosóiéit, mint annyi más ezer magyar és az er dei dugott házban írásba szedte ifjú élte tanulságait. „Hátha megmaradna. Láthatná majd belőle minden ivadék, hogy milyenek voltak nálunk az idők, amidőn érleltük a szabadság magvát. Minek virágait letörheti ugyan a vihar, de a nép, mely örökké felkél a vihar után, a törzsökből új virágot szólít elő.” A regény a teljesség műfaja és Ta mási könyve a teljesség regénye. Csí rájában és kisugárzásában benne van minden és ez a minden alapvetően a szegénységszüntetés népi igazságát igenli a szó és gondolat varázslatos székely hangfekvésében, ami tolmácsól- hatatlan. Kristálytiszta, mint a hegyi patak és ezért zenéje és hatása is ugyanaz: üdít, jobbít, szépít, szabadít. Amikor Madár Vince kollégiumi szolga- diák lesz, és megkérdezi Márton bácsit: „Minő dolog a szolgaság?”, a volt job bágy így felel: „Annak nincs szárnya”. Madár Vincének szárnya nő: szabadság- tudata, mit többé lenyesni, kisebbíteni nem enged. Tamás Áron regénye célki tűzésében és megoldásában, a szol gaság kölöncét elvető szárnyas könyv: a szabadság teljességének, oszthatatlan ságának kinyilatkoztatása és ezért — optimista könyv. A megtalált helyes út derűlátása ez, a célt a bizonyosság te szi biztossá: a teljesség teljesítésének kikerülhetetle'nsége. A „Hazai tükör ből a bizonyosság lelkiismereti derűje világít előre és visszafutón. FÁBRY ZOLTÁN
