Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Egri Viktor: Levél fiatal költőkhöz
A CSEMADOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1954 — október IV. évfolyam — 10. szám jfrwffiú tat fíittofíiöi Ügy mondják gyakran tréfásan, hogy versfaragó nemzet vagyunk. Való igaz, hogy csaknem minden faluban akad rímhez értő, minden alkalomra rigmust faragni tudó verselő. Lelkesség, fiatalos hit készségük sugalója és ha tisz tában vannak tehetségük korlátaival. beérik az otthon dicsőségével, a falu jukban aratott babérokkal csak örven deni tudunk próbálkozásaiknak. Ám na gyon gyakori, hogy ezek a poétáink keveslik az otthoni babérokat és azzal küldik be verseiket, hogy tegyük őket közzé, mert hiszen azzal a határozott szándékkal költötték őket, hogy velük az ország érdekeit, a nép célkitűzéseit szolgálják. Elismerjük, szép és megbecsülendő ez az eltökéltség, mert a ma költőjé nek valóban mindennél előbbre való kö telessége, hogy alkotó munkájával az országépítés dolgát, a béke ügyét, te hát a párt célkitűzéseit segítse. De a pártosságnak ez a követelménye koránt sem jelenti, hogy eltekintünk a mon danivaló művészi megformálásának kö vetelményeitől és beérjük általános szó lamok és jelszavak többé kevésbbé gya korlatlan, esetlen rímbeszedésével. Vájjon szem előtt tartotta-e a rozsnyói Kopcsik István mondanivalója művészi megformálásának követelményét, ami kor „Élők szava” című versében ilyen közhelyeket, szólamokat szed versbe: „Ötéves tervekkel épül az új világ, Nézd meg Mao Ce-tungnak hatalmas Kínáját! Csődöt mondtak ottan a nyugati fegyverek, Egy emberként kelt fel, — félmilliárd sereg! Elvették a jenki ágyúját, puskáját, Megverték pribékjét — sötét saját magát... Ne érzelegj ezért, ne sirass, ne temess, Mert győzhetetlen a Proletárhadsereg!!! Atombombát, ha kell, mi is csinálunk, Atomenergiát — munkára használunk. Béke lebeg népek demokráciáján, Román, bolgár hidat emel az Aldunán. Moszkva-Budapest és Prága-Varsó együtt, Űj napkeltét köszönt, a „Vörösnap” megjött!” Kopcsik István a versét — amelyben tagadhatatlanul vannak jó gondolatok — a „tetszhalott” Márai Sándorhoz in tézi, akinek „Halotti beszéd” című ver sét ártalmasnak találja, mert a naciona lizmust a proletámemzetköziség fölé emeli, mert burkoltan szovjetellenes éle van, kifejezetten pedig az osztályharc ellen ír és demoralizál azon sorával, „hogy a rádióaktív hamu mindent beta kar”. Örvendetes eltökéltség, hogy Kopcsik István a proletárinternacionalizmus magasabb erkölcsével akarja meggyőz ni a talaját vesztett emigrált írót, de vájjon meggyőző-e hangja, amikor a fenti szólamokba fül a verse? Haszta lan zsúfol verse 14 sorába ötéves ter vet, Kínát, proletárhadsereget, Vörös napot, a próbából művészi megformálás, egyéni hang híján nem lesz vers.
