Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Rýl Ernő: A nagy Pavlov tanai az emberiség szolgálatában
HOGYAN FEDTE FEL PAVLOV AZ EMÉSZTÉS FOLYAMATÁNAK TITKAIT? Vájjon mi lehet olyan korszakalkotó éppen az emésztőcsatornával kapcsolatos felfedezések terén? Az emésztőnedvek már régóta érdekelték a tudósokat, de közvetlen tanulmányozásukra Pavlov ta lálta meg a módot híres kutyakísérle teivel. A gyomorból és az emésztőcsator na különféle szakaszaiból bámulatos se bészi műtéttel nyitott utat a test felü letére, hogy az így nyert mesterséges sipolyokba (fisztulákba) helyezett csö vecskéken keresztül felfoghassa az emésztőnedveket, úgy, ahogyan azok az állat normális életműködése közben ter melődnek. így 'közvetlenül figyelhette meg, miképpen működnek a gyomor és a belek különböző szakaszai s hogyan megy végbe az emésztés bonyolult ve gyi folyamata. Jellemző Pavlovra, hogy ezeket a kí sérleti kutyákat mennyire szerette, a bonyolult műtéteket altatásban végezte és a „pácienset“ gyöngéden ápolta utá na, míg fel nem gyógyult. „Ha a kutyát, amely a történeiemelőtti idők óta segí tőtársa és barátja az embernek — mon dotta Pavlov — fel is kell áldoznunk a tudományért, önbecsülésünk arra köte lez, hogy ez csak elkerülhetetlen esetek ben és kínzás nélkül történjék.“ A „látszólagos etetés“ kísérleténél nemcsak mesterséges gyomorsipolyt ké szített Pavlov, hanem átmetszette az ál lat nyelőcsövét is, úgyhogy a táplálék nem juthatott a gyomorba, hanem ki esett a nyelőcső felső szakaszénak nyak ra kivarrt nyílásán. Ez a kísérlet meg lepő eredményt hozott. A kutya mohón kapdosta szájába és nyelte le az elébe tett táplálékot s annak ellenére, hogy minden falat kipotyogott a nyakán, a gyomorsipoly alatt elhelyezett üvegcső be bőségesen csepegett a gyomomedv. Tehát a gyomornedvtermelés megindul anélkül, hogy a táplálék közvetlenül érintkeznék a gyomorral, mihelyt az ál lat magasabb idegközpontjába „ételin gerület“ keletkezik s a magasabb ideg központból parancs érkezik az emésztő- mirigyekhez, hogy váladékot termelje nek. Az „ételingerülethez“ még a látszó lagos etetés sem szükséges, elég, ha a .kutya meglátja az ételt, érzi a szagát, hallja az etető lépteit, s az emésztőned vék kiválasztása máris megindul tisztán pszichikai („lelki“) úton. Az emésztőcsatorna működésének ta nulmányozása tehát nemcsak az emész tés folyamatának titkait fedte fel, bár ezek is nagy jelentőségűek, hiszen mind azok az ismeretek, amelyek ma az emész tésről a fiziológia rendelkezésére álla nak, Pavlov laboratóriumából indultak ki. De ezek a kísérletek messzebb ve zettek, mert kimutatták a magasabb ideg- tevékenység szerepét a belső szervek működésében és ennek az irányításnak fontos alapjelenségét: a feltételes ref lexeket. MI A FELTÉTELES REFLEXEK JELENTŐSÉGE A MAGASABB IDEGTEVÉKENYSÉGNÉL? Forró a kályha — gondolkodás nélkül elkapjuk a kezünket. Valami a szemünk felé repül — a szemünket gépiesen be hunyjuk. Az idegrendszer működésének alapja a reflex (visszahatás), vagyis az a folyamat, amikor a szervezetet vala milyen külső hatás éri, azt az érzőideg az idegközpontba közvetíti s az idegköz- pontból parancs megy a megfelelő moz gatóideg útjáp valamilyen izomösszehú- zódásra: mozdulatra. Ezek a reflexek mindig egyformán történnek és nyilván nemzedékek hosszú során át szerzett ta pasztalatok eredményeként váltak ve- lünkszületetté. (Ilyen reflex például az újszülött szopó mozdulata is, ha szájá hoz ér az anyamell.) Jellemző, hogy ezek a reflexek mindig feltétlenül be következnek, valahányszor megfelelő in ger éri a szervezetet, ezért Pavlov fel tétlen reflexeknek nevezte el őket. A feltétlen reflexek általában az agyfélte kék, az agykéreg közbenjötte nélkül jönnek létre, az idegrendszer fejlodési- leg ősibb, kezdetlegesebb részei útján (gerincagy). Az állatok ösztöne sem valamilyen ti tokzatos, megmagyarázhatatlan jelenség, hanem hosszú nemzedéksoron át örökölt, az állat lét- és fajfenntartása érdekében történő feltétlen reflex-sorozat ismétlő dése. A táplálékszerzésre, párosodásra, az utódok gondozására irányuló mozgás, a fészeképítés, a vándormadár költözése csupa olyan dolog, amit nem kell „ta nulná“, ami az élőlénnyel veleszületett. Ha még ezt el is fogadták a múltban a tudósok, hogy az egyszerű reflexek és az ösztönök anyagi természetűek és az idegrendszer működéséhez kapcsolód nak, nem tudták megmagyarázni az ál latok .tanulékonyságát, vagyis azt a vi selkedést, amely nem ösztönös, hanem a környezethez való alkalmazkodás so rán alakul ki. *A magasabbrendű, ú. n. „lelki“ tevékenységet elválasztották az idegrendszertől. Szecsenov, a nagy orosz élettantudós, Pavlov elődje, mondotta ki