Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Móra Ferenc: A csaló
van elégedve magával, a tanító úr azon ban kicsit zavartan mosolyog. — Igen, tetszik tudni, ez mint jel mondat, vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben. A tanító úr azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő. Persze, hogy a nyelvtan. Pétömek tehát a nyel vek mezején kell valami káprázatosat termelni. Mondj hamar valami időhatározó mondatot! Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét és ott megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Péter így határozza meg az időt: — Kutya hideg van odakint. Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve s neki a maga szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor odanyomom a nagy körtét Pétör markába. Mert én csak arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam egy történetet, amelyik egé szen olyan, mintha én találtam volna ki. Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelő re máskép határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek, hol ott már harmadik esztendeje fúrja, fa ragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendeztetett és szábatott tudomány. Igen és Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát. Először is itt melegebb van és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édesszülője se keresi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úri gyerekeket. Szép Iris csé székben adják a tejet, van rajta nefe lejcsvirág is s nagyon jó azt kézbefogni, viért olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis ujjacskák egyszerre fölenged nek rajta. No, Pétört mégis a tej keverte gyanú ba és juttatta olyan díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja megszolgálta a világ- történelemnek. Az egyszerű Péterből a tej miatt lett Pétör, a csaló. A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi neveléstu dományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, aki nek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy meg kapja a részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a helyszínén. Pétör azon ban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörö södik az örömtől és orrcimpái reszket nek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a meleg párát. Szívja, szívja, de azon- közben egyre visszavonulóban van az ajtó felé s mire odaér, akkorra már fe hérebb az arcocskája, mint a fal. Egy szerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire. újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. Az ábráza- ta egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket. A tanító urat persze ilyen ravasz fon dorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hoz ni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szö kik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája. 4
