Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Mojzes Lolo: Anyák hangja - Ordódy Katalin: Holnapra kiderül
Népre eljött a nap, amikor Pétör üzel- mei teljes mivoltukban napvilágra ke rültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva. Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, felül pedig egy gémberedett kis aveocskában vég ződött. — Ki ez, Pétör? — kérdezte a tanító úr. Pétör — szégyen, nem szégyen — nagyon megijedt. Reszketett a szájaszé- le. — Marika. — Hugód? — Az — mondta Pétör és férfiasán sírásra fakadt. — Mindig el szokott kí sérteni, oszt itt várja meg, míg hozom a tejet. Már akkor sírt Marika is és a tanító úr addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult. — Hány nap csaltál már meg, Pé tör? — kérdezte a fiút. — öt — mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én Isten vol nék, nekem nagyobb örömem volna eb ben a teremtésben, mint a vészteljes és végzetterhes világháború összes nagy hadvezéreiben. Ne haragudjatok meg emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondol tam, ti is Örülni fogtok neki, hogy van nak még olyan csalók is, akik nem ma gukért csalnák, csak magúkat csalják meg a testvéreikért. Anyák hangja A takarón pihen kicsi kezed, piheg, piheg áldott meleg szíved, körülöttünk lágyan omlik a béke. Cirógatom aranyfürtös fejed, mely, mint almafa virága mélyed puha párnád hófehérségéhe. Bámulom a hosszú szempilládat, csevegés, csicsergos, csóícos szádat, rózsaszínű pufók arcocskádat. Oly bolondos nagy jókedvem támad, s márt a paplan alól kikandikálnak: megcsókolom a két kicsi lábad. Aludj fiam. megőrzőm az álmod, szabad leszel, soha nem alázott! Előtted a nagy tiszta Ígéret: a jövő! s én mondhatom boldogan, hogy lehet még sók lányom és fiam, mert békésen olyan szép az élet... Mojzes Lolo Holnapra kiderül Záporozik rám a bánat, csapdossa, üti szívemet, homály szövi be szobámat és színt, fényt, dalokat temet. — De nem adom meg magamat. Foszlik a nyomasztó álom, mert egy erősebb hatalmat, mert az életet szolgálom s reményem mécse világít míg felhő áll a nap elé. Majd eloszlik a homály itt, — megyek a szebb holnap felé. Hitem a próbái kiállja, ha fáj is, állom emberül. Dúlhat a vihar, hiába, tudom: holnapra kiderül! Ordódy Katalin
