Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Rýl Ernő: Új elemek nyomában
Új elemek nyomában Húsz évvel ezelőtt, 1934 júliusában az egész világot bejárta a gyászhír, hogy meghalt a híres asszony-tudós, az em beriség jótevője, a rádium felfedezője, akit a világ francia nevén így nevez: madame Curie. Ne felejtsük el ennek a valóban rendkívüli asszonynak leány kori nevét sem. Hiszen ő a dicsőségben is — amelyet elfogadni és kihasználni sohasem tudott — mindvégig az maradt, aki volt, komoly és szerény, lelkes és áldozatkész lengyel diáklány:- Marya Sklodowsfca. VARSÓBÓL — PÁRIZSBA Sklodowski tanár úr öt gyermekének nem volt rózsás a sorsa, már zsenge korukban érezték a nyomást, amellyel a cári önkény nehezedett a lengyel nép re. A lengyel gyermekek csak titokban szerethették feldarabolt hazájukat, de ez a szeretet annál forróbb volt. A legki sebb gyérmék, az 1867-ben született Má ria, hiába árult el nem mindennapi te hetséget, jövője reménytelennek látszott, hiszen az akkori Lengyelországban még nem. nyíltak meg a főiskolák a lányok előtt. Érettségi után vidéki nevelőnő lett Máriából s nehéz hat esztendőn ke resztül hősiesen küzdött az elkallódás elien, titokban szövegezve merész ál mait. Maga köré gyűjtötte a kis mezít lábas, iskolázatlan lengyel parasztgyer mekeket és lelkesen tanítgatta őket. Közben maga is tanult, mindig megtalál ta a módját, hogy könyveket szerezzen. Csakis önmagába vetett hitének és rendkívüli akaraterejének köszönhette, hogy merész álma végre mégis megva lósult: kijutott Párizsba és a híres egye tem, a Sorbonne diákja lett. Vállalta azt a diákéletet, amely a kapitalista or szágokban a szegény tehetségeknek jut, a szó szoros értelmében vett éhezést egé szen az összeesésig, a fűtetlen szobában átdolgozott éjtszakákat, az elhagyatott- ságot az ember -rengeteg ben, ahol senkit sem érdekelt, micsoda emberfeletti ál dozatokkal, lelkes hivatás-tudattal végzi tanulmányait az idegennevű zárkózott természetű, matematikai és fizikai tu dományokért rajongó szőke diáklány. A TUDÓS-HÁZASPÁR HŐSI KÜZDELME Máriának az volt a terve, hogy meg szerzett tudásával majd hazáját gazda gítja, ezért nagyon nehezen szánta rá magát arra, hogy franciával kössön há zasságot. De ez a házasság két ember legeszményibb kapcsolatává válik. Fér je, Pierre Curie, nemcsak híres tudós, hanem az emberiesség ritka mintaképe s kettőjük között a legszorosabb kap csolat: a közös munka. Mária doktori értekezése tárgyául akkoriban teljesen újkeletű kérdést vá laszt. Bizonyos ásványoknak, elsősorban az uránvegyületeknek azt a titokzatos kisugárzását akarja tanulmányozni, amelyet éppen akkor fedezett fel Bec- querei, francia fizikus. Férje eleinte csak tanácsokkal áll mellé, de amikor a munka messze túlnövi a doktori ér tekezés kereteit, maga is bekapcsolódik a kutatásba s ketten együtt ennek szen telik egész életüket, Mária merész meglátása, hogy a szu rokérc kisugárzása sokszorosan erősebb, mint a bennelévő uráné és thoriumé, amely elemeknek ezt a kisugárzást tu lajdonították. Tehát az ásványban egy vagy több eddig ismeretlen elemnek kell lennie, melynek rádioakti vitása (Mária Curie-Sklodowska nevezte el így a kisugárzást) rendkívül erős. Számunkra ez elég egyszerűen hang zik, de a Curie-házaspárnak csaknem négy évi (1898—1902) emberfeletti har cot és munkát jelentett, míg az új ele meket sikerült a szurokércből kívonniok. Önkéntelenül is arra gondolunk, hogy ha a Szovjetunióban hasonlóan merész gondolat születik meg egy tudós agyá ban, az állam nyomban rendelkezésére bocsát minden anyagi eszközt, kutató intézeteket, munkatársakat, hogy gon dolatát megvalósíthassa. A híres Párizs ban pedig a két tudós teljesen magára hagyatva, közönytől, sőt gáncsoskodás- tól kísérve, saját erejéből jutott el a felfedezéshez, amelynek jelentősége oly rendkívüli nagy az egész emberiség szá mára. Maguk hozatják Csehországból az első tonna szurokércüledéket, amelyből az új elemeket elő akarják állítani. Ket tesben dolgoznak abban a nyomorúságos hangárban, amely már boncolóhelyiség nek sem felelt meg „s megdöntötte a kényelmetlenség rekordját", mert az eső becsurgott a tetőn, nyáron elvisel hetetlen volt benne a hőség, és télen kemény a fagy. Mária nem ismert fá radságot, savaktól foltos zubbonyában, lengő hajával, csípős füst és ártalmas gázok közepette órákhosszat kavarta magánál alig valamivel kisebb vasrúd-
