Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Gyurcsó István: Két úttörőlányhoz - Gyurcsó István: Forró Erzsi
vány. Nem nagyon használják, csak sür gős alkalmakkor a vasútállomásra, vagy Demény János, a szövetkezet elnöke használja nagynéha. Rajkovics bácsi, ahogy nézi, huncutul megrándul a szeme sarka sarka és már mondja is, hogy ült ő hintóbán, mert az intéző a főbíró feleségéhez szokott eljár ni, a főbíró meg az intéző feleségéhez és olyankor ő volt a kocsis. — A szeretőkre kerestek, — mondja, — meg a parádéra. Dehát nem is ők kerestek, hanem mi dolgoztunk. — El gondolkozik. — Nem értettek azok a borjúhoz sem. Csak kiabálni tudtak. Most máskép van, egészen máskép. Csak az a baj, hogy nincsenek egyhe- lyen a kisborjűk. Három helyen is van nak. — Magyarázgat lassan, majd va lahová, tálán a múltba, vagy a jövőbe néz. Már épülnek az istállók, Rajkovics bácsi, bizony épülnek és nemsokára olyan helyet kapnák a szövetkezet bor júi, hogy egyszerre ölelheti át pillantá sával az egész sereget. Megbámulhatnák még a grófok is, ha engednénk. Erre gondolunk, ahogy állunk a szö vetkezet udvarán a sárgabajszú Rajko vics bácsival szemben és nézzük a baj sza fölött huncutul mosolygó két sze mét. . Ő is erre gondol. Az épülő istállókra. Mondja is lassan: — Egyhelyen lesznek, már nemsokára egyhelyen lesznek a borjúk. KÉT ŰTTÖRŐLÁNYHOZ Nem a nap mosolygott, nem, mert borús ég volt, A szél is cibálta az útmenti fákat, kérkedett, erejét, fogát mutogatta, megíibegtette a nyárasdi szoknyákat. Nem a nap mosolygott, két leány volt bátor tűi tenni a napon, két vidám úttörő. — PirosnyakkendősÖk — szemük csillagában, napnál fényesebben ragyogott az Idő. Nem a nap mosolygott; kis Bognár Juliska, párban Nagy Évával, nevettek vissza ránk ahogy végigmentünk — ebédelni éppen — a nyárasdi iskola tiszta udvarán. — Kis Bognár Juliska, mit is mondtál tegnap hogy a Micsurin-kert húsz fája szirmot nyit és ha jő az idő ápolónő leszel?... ... Nem csak az a húsz fa, szíved is virágzik! — És Te, kis Nagy Éva, Te mit emlegettél? Téged a rajzpapír mágnes-ereje vonz? — Rajztanárnő leszek! — ugye így beszélté] kifelé a nyitott iskola ablakon? ... — „Rajztanárnő leszek!” „Én meg ápolónő!” — No és Kubik Lackó mire készülődik, vagy a Lépes Géza? Kérdezzétek csak meg, hátha veletek megy egyik vagy a másik. ... Nem a nap mosolygott, nem, ő nem is tudna összegyűjteni most ennyi fényt hirtelen. A nyárasdi utcán hiába fúj a szél; két úttörőlány melegíti szívem. FORRÓ ERZSI Lányok ablakában muskátli virágzik. A nyárasdi utcán messziről meglátszik, hogy a legényeknek ki készít virágot s ki szereti párját, hajóst, kertészt, ácsot. Miért éppen hajóst? — kérdezhetnék többen — messze van Nyárasdtől, jó messze a tenger! Igen ám, de hajós van elég a Dunán s onnan is választhat a nyárasdi leány. Forró Erzsi választ, épp onnan választott, — ő maga mondja így, — hej de megpiroslott barna szeme körül két arca fehérje, s bele csillogott a szeme feketéje. — Szövetkezet földjén, húsz- hektáros kertben — Várja Forró Erzsi párját, s munkaközben a Dunára gondol, sok-sok gyors hajóra, no meg egy legényre, barna mosolygóra.
