Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Vahda József: A Peleskei nótárius Rozsnyón
A jWestei nótárius Jlöjsnyón Ha történetesen Peleskéről nem Pestre kellett volna lovagolni nótárius uram nak, hanem Rozsnyóra, a hegyek közt ugyancsak elfáradt volna a lova. Szeren csére mi már nem a XVIII. században élünk, mint a nótárius. így a pelsőci nagy völgyön keresztül kényelmes, füstös gő zösön jutunk Rozsnyóra. Igaz, a peleskei nótárius faluról ment nagyvárosra, Pestre, mi meg a nagyvárosból kisvárosra, — de ez a szép, hegyek közt fekvő bányaváros már évszázadok óta mindig bővelkedik eseményekben — ezért érdemes róla írni. A város főterén a 200 éves öreg házak falán ötletes plakát hívja fel a dolgozók figyelmét, hogy három napon keresztül a Csemadok rozsnyói csoportjának szín játszó köre a „Peleskei nótárius”-1 mu tatja be. Jegyet már nem lehet kapni egy elő adásra sem, de helyet azért szorítanak. Vasárnap délután a ragyogó nap bőven ontja sugarát a főtérre, ám az érdeklődés nagyobb a nap csábító fényénél és az elő adás terme most is zsúfolt. Rozsnyón szeretik a jó színdarabokat. A Peleskei nótárius történelmi helyen kerül bemutatásra. 1706-ban itt fogadták Rákóczit fényes udvartartásával együtt. A városháza nagyterme nagy férfiak nagy elhatározásainak, a kuruc szabadságharc fordulatainak; egyik jelentős színhelye. Rákóczi innét küldte segítségkérő levelét XIV. Lajos francia királyhoz Rákóczi kérése tetszett a francia királynak, mert a magyarok harcai lekötötték legnagyobb ellenfelét, a vasas németeket. A városháza nagyterme még ma is szép és széles méreteivel jelentős törté nelmi korszakra emlékeztet. A terem es te is zsúfolt, amikor a régi rendek kép viselői újra megelevenednek előttünk a „Peleskei nótárius”-bán, A játék is ar ról a szomorú korszakról szól, amikor az osztrák elnyomók újra leigázzák Magyar- országot, amikor sárba tiporták azt a sza badságmozgalmat, amelynek vezetője zász lajára a „Pro Libertáte” (szabadságért) szót írta. Az író, Gaál József a „Peleskei nótá rius"-bán bár gyengén, de bemutatja', hogy a magyar embert már kutyába sem vették és minden centrumot az osztrák németek foglaltak el Magyarországon. Az énekes vígjáték első felvonásának első képe megkapó. Szép a boszorkányégető emberek kórusszáma. Úgy láttuk, azon nal megnyerte a közönség tetszését is. Kiemelkedő, jól megjátszott jelenet volt még a pesti magyar színházban Othello előadása, különösen a női főszereplő, Stig- litz Árpádné játéka. Továbbá ki kell emelni a törvényrágó nótáriusnál tartott vacsorajelenetet és a betyárok jeleneté nek egy részét. Hatásosak voltak és reá lisak ezek a tömegjelenetek. De éppen ezeknél a jeleneteknél lehetett észreven ni a játék hiányosságát, is. úgy láttuk, nem mélyülnek el eléggé szerepükben és az egész játék csak úgy „pereg”. A helyes az volna, ha az egyes drámai jeleneteknél kivárnák egymás szavainak hatását, mint például abban az esetben is, amikor a betyárok föl akarják akasztani a nótá riust. Egyszóval a drámai részt ki kell hangsúlyozni, hogy hatása nagyobb le gyen. A színjátszóknak legnagyobb érdeme, A vasas németek elfogják a peleskei nótáriust. Szliváné Popál Ica és Hramec Józsefné a Hopgen serfőző leánya szerepében
