Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Duba Gyula: Amiról nálunk mások nem írnak
káosz és zűrzavar, semmit sem tud biz tosan, ennek ellenére rendületlenül súg mindenkinek. Sőt azt hiszi, jól súg. Pe dig a fenét! — Nézzétek, — mondogatja — én nem sajnáltán mástól a tudásomat. Én át adom a köznek, használják, boldogul janak vele. A tudás mindnyájunké, nem lehet kisajátítani. Én már csak ennél maradok — teszi hozzá önérzetesen. Most eljött az Ő ideje. — Figyeld meg, hogy Kócot most egyesre kisúgom — szól hozzám hal kan. Azzal lehúzódik a padba, hogy az előtte ülő eltakarja és várja a fejlemé nyeket. A fejlemények nem sokáig vá ratnak magukra. — Szóval készültél Kóc — mondja a tanár — na jó, majd meglátjuk. Beszélj valamit Andy Endréről. — Ady — kezdi vontatottan Kóc — Ady Endre a századforduló elején... Megáll, szemeit az ablakon ki a mesz- szeségbe mereszti és elmereng. Kelemen megelevenedik mellettem. Óvatosan előrehajol, száját tölcsérala kúvá formálja és súg: Ady a negyven- nyolcas forradálom vezére, felakasztot ták volna, de elmenekült Törökország ba. Kóc füleit hegyezi, valamit meghallott. — Adyt a századforduló elején /el akasztották — kezdi vontatottan — Tö rökországban — teszi még-hozzá haboz va és a tanárra pislog, de az nem szól. Erre tanácstalanul elhallgat, majd Kelemenre néz és kacsint. — Levelet írt Rodostóból, melyeket ki is adtak — leheli Felleg a levegőbe. Kóc megértette és beszélni akar. — Te hülye! — mondom Kelemen nek — az Mikes Kelemen volt! ő rámnéz, kissé elmereng, majd gyor san súgja: „Vigyázz Kóc, tévedés, az Mi kes Kelemen volt!“ Kóc ebből is elkapott valamit és bát ran kezdi: — Ady leveleket írt Törökországból Rodostóba, melyeket ki is adtak „Mikes Kelemen levelei“ címen. Az osztályban elfojtott nevetés, kun cogás. Kóc Jakab sértődötten körülnéz, aztán a szemével kérdezi, hogy mi van? Felleg int, hogy azonnal segít. — Te, ki is volt Ad^? — kérdezi tőlem. — Nagy költő — mondom — a hu szadik században élt, Lédába volt sze relmes, magyarság verseket írt. — Ja, persze — üt a homlokára — már tudom. Hogy ez hamarább nem jutott eszembe. Pedig úgy tudom ezt az anyagot S mindjárt segít is a töprengő Kócon. — Ady szerelmes volt Lédába — dünnyögi fojtottan — ezért magyarság verseket írt Legszebb köztük a Talpra magyar! Kóc fejében teljes a zűr-zavar. Ady, Mikes Kelemen, Léda, Rodostó, levelek és akasztások őrült táncot járnak benne. Csüggedten néz az osztályra, azon töp reng feladja-e a harcot. De mégsem, kemény legény ő, újra beszélni kezd: — Ady megírta a „Talpra Magyar"-t, de ekkor jött Mikes Kelemen és Léda azonnal beleszeretett Mire Ady meg tudta a dolgokat, már meg is szöktek Rodostóba. — No, és mit csinált erre Ady? — kérdezi kíváncsian a tanár. Kóc erősen gondolkozik. Vájjon mit csinálhat egy férfi ha megszöktetik tő le Lédát? öl, dühöng, megőrül,, vagy mit? Nehéz eset. — Mit gondolsz — hajolt hozzám Ke lemen — mit csinálhatott? — Utánuk ment és Mikest párbajban megölte, Lédát pedig- eladta rabszolgá nak — sziszegtem hidegen. Felleg Kelemen pályájának csúcspont ja volt, mikor ezt megsúgta Kócnak. Az osztály bömbölő röhejbe tört ki, többen a padok alatt hemperegtek. A tanár is el kacagta magát, persze tekintélyével ará nyos hangerővel és Kócot helyreküldte. — No, te lángeszű súgó — szólt aztán Felleghez — gyere ki, itt mutasd meg mit tudsz. Kelemenünk kivonulása a sértett ön érzet és a magabiztosság példája volt. Felelni hívják őt, kételkednek az ő tu dományában, akinek súgásaiból az egész osztály élősködők. No majd most meg mutatja. Megismerik most Felleg Ke lement, az biztos! Rövid két perc alatt lefelelt. Szin ötösre Egy kukkot sem tudott. — Ez vagyok én, látod — panaszko dik, mikor helyre jön — másoknak se gítek, én meg beszedek. Hiába, nincsen szerencsém az ilyesmihez. Mit felelhetek erre? Ha udvariatlan ember lennék, most azt mondanám: — Kelemen, ne kalandozz mindig a fellegekben, hanem ismerd be, hogy hü lye vagy és kész!... Sajnos, vannak társadalmi ^törvények és előítéletek, melyek szellemében így kellett válaszolnom: — Hát igen — mondom —• peches ember ne menjen a jégre!
