Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Sas Andor: Jegyzet egy fiatal író indulásához
Jegyzet egy fiatal író indulásához Duba Gyulától, akinek eddig, tudo másunk szerint, egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban, neve nem szerepelt az irodalmi nyilvánosság előtt, három rövidebb írást közöl a Fáklya mostani száma. Ezek az írások felfigyeltetik ol vasójukat: a szatíra bátor elevensége, a humoros derű fűszeres kellemességével egyesül bennük s ezekhez járul a meg írás olyan készsége, hogy a lektor szá mára nem maradt semmi igazítanivaió. A szocializmus építésének és a béke- harc diadalmas megvívásának nagy mun kája közben a szatíra éppúgy életszük ségletünk, mint a derű. At első, a sza tíra, segítségünkre van, hogy az építés botladozás nélkül menjen végbe, útjá- ból eltakarítódjanak akadályok és gátlá sok, cselszövények és torvetések, a má sik: a derű, a munkálkodás terepére nap fényt sugároz, jókedvet áraszt s ezzel kívánatossá, öröm forrásává, jólesővé és lendülettel teljessé teszi a munkafelada tok vállalását és teljesítését. Amikor az irodalom a valóságot tükrözte ti a nyelv művészi kifejezőképességének felhasz nálásával, ez a tükröztetés nem passzív tevékenység és nem önmagáért végzett foglalatosság. A valóság lényegével is mertet meg, szemléletesen és általános érvénnyel, típusokba sűrítve azt, ami fontos és megismerésre legméltóbb, de mindezt elevenen és érdeklődést keltve teszi. A tükröztetés objektív célja felmutat ni azt, ami a valóságban — (valóságon az ember világát, természeti és közösségi környezetét, a kozmoszt és a társadal mat értve) — az ember javára szolgál, anyagi és erkölcsi emelkedését bizto sítja, ami tehát igaznak és jónak te kinthető, valamint azokat a jelenségeket is, amelyek az említett célhoz mérve nem tökéletesek, hibásak, esetenként ja vításra szorulnak, vagy ha javíthatat lanok: jobbakkal, másokkal pótolandók. A hibáknak észlelése és bírálata nagy- fontosságú tevékenység, mert a haladást gyorsítja, sarkalja, motorként szolgálja. Itt azonban a módszerre kell ügyelni, nevezetesen arra, hogy a kritika, kérlel hetetlen igazsága mellett se legyen ko mor ítélkezés, ne búsítsa az embert, hanem adjon neki derűs ösztönzést a tökéletesedésre. A világért sem úgy, hogy elkenné, elhallgatná a gyarlóságo kat, hanem érvényesítse a kipróbált el vet: igazat szólni elkeseredettség, re ménytelenségbe taszító ócs áriás nélkül — ridendo dicere verum — mosoly és nevetés közben kimondani az igazságot — tegyük hozzá, még akkor is, ha ke serű és fájdalmas. Abban a nagy és forrongó korban, amelyben élünk, természetszerűen igen sok a bírálatra és kijavításra szoruló cselekvés, mű és magatartás. Bár ennek következtében a kritika gyakorlása igen komoly feladat, nem szükségszerű és szükséges, hogy a bírálat és a bíráló komor is legyen. Itt kezdődik annak a társadalombíráló humoristának fontos küldetése, aki sza tirikus írásaival mosolyra tud deríteni bennünket. Jól jegyezzük azonban meg, nem puszta élcelődésről, felszínes tréfál kozásról és az ilyesmit kísérő hahotá- zásról, gúnyos kinevetésről van szó. A humorral fűszerezett szatíra élhet ugyan a megnevettetés és a tréfálódzás legegyszerűbb, mondjuk, a közhasználat ban előforduló eszközeivel is, ám derű látásának mélyén ott van az élet gon dos és átfogó megfigyelése, a tudásnak kivételes mértéke és valami nemes és praktikus eligazodni tudás, ha kell, mér séklet az ítélkezésben. Mindezt azért mondjuk eí, hogy beszá moljunk arról, milyen irodalmi külde tés teljesítése várhat olyan tolira, mint amilyennel Duba Gyulának első iro dalmi kísérleteit sikerült megírnia. A Faklya júniusi számában bizonyos aggodalommal felhívta a figyelmet e so rok írója arra, hogy nagyszámú, kez detleges irodalmi kísérlet érkezik be lapjainkhoz s most örömmel állapítja meg, hogy a valóság rácáfolt erre az aggodalomra, amikor neki a posta nem rég kézbesítette Duba Gyula kéziratait. A kassai gépészeti felsőiskolának ezt a most érettségiző 24 éves növendékét csak az általa elküldött irodalmi pró bákból ismerem és két levélből, ame lyekben életrajzi adatokat is közölt. Földműves család sarjának mondja ma gát, szülei középparasztok, jelenleg a hon ti Vrbicán az ottani ül. típusú EFSz tagjai. A háború alatt — 10-14 éves korá ban — Léván járt középiskolába, a fel- szabadulás után nem tanulhatott tovább, mert nem tudott szlovákul, négy évig szüleinek gazdaságában, egy évig mint géplakatos a dubnicai Skoda-üzemben dolgozott. Mikor 1950-ben Kassán ma gyar felsőipariskola nyílt meg, ide be
