Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Jankovich Imre: Magyar és bolgár Népművészeti kiállítás
MAGYAR és A prágai „Magyar Kultúra“ jelentős szerepet játszik a csehszlovák és magyar kultúrkapcsolatok elmélyítésében. Fel adata, hogy megismertesse Csehszlová kia dolgozóit a szomszédos Magyaror szág mai életével, népének alkotásaival, múltjával, kultúrájával. A „Magyar Kultúra" Vencel-téri he lyiségeiben megrendezett magyar nép- művészeti kiállítás a magyar parasztság életéről, csodálatosan gazdag művészi világáról és alkotótehetségéről beszél. A kiállítás anyaga a szűk keretek ellenére is olyan szerencsésen van összeválogatva, hogy könnyen áttekinthető képet nyújt a magyar nép művészeti megnyilvánu lásainak legkülönfélébb oldalairól. A művészet az emberi lélek legtisztább és legközvetlenebb megnyilvánulása. Hiva tott arra, hogy alkotójának érzéseit, szellemi világát, kultúrviszonyait tolmá csolja olyan formában, amely esztéti kai igényeket elégít ki. Az igazi mű vészi megnyilvánulástól mi sem áll tá volabb, mint az igazság elferdítése, hisz művészetről csak akkor beszélhetünk, ha az őszintén kifejezi az átélt valóság ha tásával kiváltott hangulatot. A kiállítás a magyar nép mai életét igyekszik mi nél hozzáférhetőbben és közvetlenebbül bemutatni, magától a magyar néptől származó alkotások útján. Igazi művé szettel állunk itt szemben, amely őszin tén fakad a magyar nép leikéből és ha egy színpompás, csodálatos mesevilágot tár is elénk, mégis mentes minden szé- pítgető propagandaíztől. A kiállított tár gyakból meg-megvillan a magyar falu mai élete, az utóbbi évek nagyszabású társadalmi változása, éppúgy, mint a ré gi pamszti mult. Sokan attól tartottak, hogy a vidék fellendítése, a parasztság kulturális és társadalmi felemielése, a falu életmódjá nak javítása az ősi parasztművészet pusz tulását fogja jelenteni. Az utóbbi évek eseményei és szembetűnően a prágai kiállítás, ennek a hiedelemnek épp az ellenkezőjét bizonyítják. A falu kultúr- nívójának emelésével nemhogy sorvadna a népművészet, hanem ellenkezőleg, mindig szélesebb és szélesebb lehetősé gek nyílnak meg előtte. A kiállított népviseletek, népi textiliák, kerámia, fa- és csontfaragások, bőrmunkák mind er ről beszélnek. Az alföldi pásztor hím zett subája, a kalotaszegi, mezőkövesdi, püspökbogárdi aszonyok és lányok színpompás ruhái, nem színpadi „gyön- gyösbokrétás“ romantika már, amivé a múltban kezdtek válni, hanem szükséges kellékei a magyar falu életének, kiegé szítői a magyar paraszt ősi esztétikai igényeinek, amelynek beszerzéséhez már megadattak a szükséges anyagi előfel tételek. Fejlődésnek indul a már majdnem feledésbe merült népi kerámia is. A szá zad elején Csiklóson a fazekasműhelyek például még egy egész utcát képeztek, amelyekből azonban csak egy műhely maradt meg, tulajdonosa, Gerencsér Se bestyén azonban megmentette a csiklósi és murányi kerámiai művészet szép tra dícióit, és tudását továbbadja a fiatal népi fazekasoknak. A „népművészet mestere“ címet kapták Kántor Sándor és Szabó Mihály karcagi fazekasok, akik a rég elfelejtett tiszafüredi fazekasok stílusát újították föl. Vékony Sándor, aki szintén a népművészet mestere, a régi hódmezővásárhelyi fazekasok módsze reit fejleszti tovább, úgy, hogy a régi tradíciós formák mellett egészen újakat is alkot. Új díszítőelemeket, új formákat talá lunk a népművészet más ágaiban is. A híres pásztor csont- és fafaragásokon, amelyek a legjellemzőbbek a Nagyalföl- dön és a palóc vidékeken, az ősi tradí ciók felhasználásával, a régi formaele mek sora újakkal bővült, amelyek az új, változott életmódról beszélnek. A kiállítás csak egy-két szemelvényt mutat a magyar népművészet gazdag egészéből, de bebizonyítja, hogy a ma gyar népművészetet sem a pusztulás, sem a konzerválódás veszélye nem fe nyegeti, ellenkezőleg, új, lendületes és egészséges fejlődés előtt áll, amely foly tatója lesz a régi tradícióknak. Az új alkotások, a felszabadult, sokkal öntudatosabb népi lelkivilágot fejezik ki, zavartalanul illeszkednek azonban bele az ősi konvenció rendjébe, — amelyet a paraszti „nagy emlékezet" talán egészen a finn-ugor közösségig ; vezethet vissza. JANKOVICH IMRE.
