Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Fábry Zoltán: Emberek könyvek jegyzetek
A játék indul, a lakók az ablakokból tüzelik a srácokat, akik egyszerre csak arra döbbennek, hogy az ablakok kiürül nek és íme máris rohan Kolja anyja: „Kolja... gyerekek ... háború." A labda épp a kapu felé gurul, de a kapus hagyja és a labda hiába gurul át a vonalon: gól sose lesz belőle. A lab da mozdulatlanul fekszik: hirtelen ki- pumpálták körülötte a levegőt. A já téknak vége és Tretjakov-vágy álom marad. Erre csak a háború után kerül majd sor. De addig ... A németek Moszk va előtt állanak, Kolja egy nap ágyú dörgésre ébred, aztán egyre távolodik a harci zaj és az ágyúlövések később már csak a győzelmeket jelentik. És ezek az élmények mind ott izzanak Kolja szívében és érzékeny recehártyáján. Egyre többen figyelnek fel rá: iskolába kerül, érettsége, zsenialitása mindenkit megdöbbent. És a fiúban semmi önelé gültség, semmi póz. Dolgozik fáradha tatlanul, minden pihenő nélkül és meny nyit olvasl Az antikváriumokat bújja: művész biográfiákat és önéletrajzokat szed össze. így olvassa el a fiatalon meghalt festő, Fjodor Wassziljev sorait: „Remélni akarom, hogy a sors nem ra gad el túlkorán.” Kolja margó jegyzete: „A sors nem ismert irgalmat." Nézi az embereket az utcán és mindegyikben meglátja az embert: „Mindenütt vannak emberek, akik megérdemlik, hogy le fessék őket," írja naplójába. Egy nyárra elkerül falura: szinte megszállottan dol gozik, mindent fest és rajzol, ami eléje kerül. És akkor egy hajnali, napfelkeltét váró kiránduláson a barát flóbertpuskája egy hirtelen mozdulatnál elsül és Kolja Dmitrijev nincs többé! Az embert olyan fabekólintóan és váratlanul érinti ez a vég, hogy hirtelen eszmélni sem tud. Egy ilyen élet és egy ilyen vég! Egy játékos véletlen, mely szétzúzza egy nemzet, egy közösség reményét! Kasszil regényíró-művészete csak az utolsó oldalakon döbbenti az embert a halálra. De ez nem kiszámított poén ügyeskedés, ez az író adekvát megren- dültségének a folyománya. Kolja Dmitri jev megérdemelte a regényt: egy közös ség öröme, büszkesége volt és „országos lett a pusztulásban". Amikor egy iskola növendékei megnézik a Dmitrijev-kiál lítást, vezetőjük Rjepinnek, a nagy orosz festőnek, Szeröv emlékére írt sorait idé zi. Kolja Dmitrijev értékelésére keresve sem lehetne rászabottabb szavakat ta lálni: „Az orosz lélekben szokatlan he- roizmus rejtőzik: a lélek mélyrétű, erős szenvedélye, mely az embert, annak napi érdekeit önfeledkezésig emészti el. Ezt a hősiességet nem lehet eléggé dicsérni: az egyén felszíne alatt fekszik és így láthatatlan, de döntő életerőt jelent, he gyeket mozdít és nagy tettekre képesít. Mindenütt fellelhető, kifelé szerényen és láthatatlanul él, mert belülről van át itatva halálosan komoly hősiességgel, hajthatatlan akaraterővel és tettrekész- séggel." Ezt a regényt meg kellett írni, tudja meg a világ, mi történt. Ha könyvet ajánlhatok, melyet le kell fordítani, ak kor Kolja Dmitrijev élete, Kasszil re génye önmagától ajánlkozik. ÁPRILIS 11, a fasizmus üldözöttjeinek, foglyainak, áldozatainak nemzetközi emléknapja. Vé kony könyvet lapozgatva, áldoztam gyöt relmeiknek. Herald Poelchau, német fogház-lelkész „Az utolsó órák" címen írja le borzalmas élményeit a berlini kivégzésekről. Járt a cellájukban és utol só útjukra kísért kommunistákat és grófokat, esztergályosokat és papokat, írókat, művészeket, tudósokat és szere tőket, menyasszonyokat és anyákat. Üzeneteket hozott és vitt és az áldozatok utolsó mondanivalóját ő lélegezte be: „Amikor ezek a kiérett és értékes em berek, a szellemi és politikai ellenállás hősei, rámszorultak, megértettem, hogy nem egyedül én vagyok az adakozó fél. Ők éltük utolsó óráját, emberségük kin cseiből ezt a legutolsót és legbensőbbet ajándékozták nekem"... Nehéz, súlyos ajándék ez: a sötétség ből fénysugárként tör elő és a szívünk be szúr. Élő és éltető fájdalom ez: ré szesei leszünk egy kollektív mártirium örök elkötelezettségének. A hitlerizmus veszett őrületében fogant ez a halál, úgy, ahogy az egyik áldozat írta: „ami kor az őrület kormányoz, a legjobb fe jeket akasztják". Ezen a napon négyszer kellett felállnom és a könyvespolcról le emelnem egy-egy könyvet, hogy beírjam az utolsó fejezetet: „Szerző, mint anti fasiszta, hősi halált halt. Kivégezték ekkor és ekkor. Lásd: Poelchau ennyi és ennyi oldalon". Négyszer: egy köz írónak, egy filozófusnak, egy jezsuitának és egy kommunistának a könyvébe kel lett ezt a legnehezebben szerzett és meg szenvedett kalkulust beírni. Itt van Adam Kuckhoff, aki egyidő- ben a jénai Tat folyóiratnak volt a szerkesztője. Amikor leváltották, e jelből tudtuk meg, hogy a gleichschaltolás megkezdődött, pedig még csak 1929-et
