Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Gyurcsó István: Emlékszel? - Gyurcsó István: Gyalog mentem - Gyurcsó István: Azt akarom - Gyurcsó István: Ősz van
Gyurcsó István versei Emlékszel? Emlékszel, a friss szántások között mit mondtam egy vasárnap délután? — Szemünk előtt a mező öltözött: szép zöld ruhában hullámzott a táj. Mosolyogva hallgattál, szemedben bársony-örömfény nevetett a szón. Lehajoltál, két fehér kezeddel a vetést borzoltad, símogatón. Elmondtam, hogy úgy szeretlek téged mint a napfényt itt e zöld vetések szeretik és nőnek általa. Nem feléltél, de nem is akartam — Fecskesereg szállt a nagy magasban; megcsókoltál s úgy mentünk haza. Gyalog mentem Gyaltig mentem a Sztálin téren sétálva, mint kinek gondja nincs. — Szabadságon vagyok. — és néztem jobbra, balra: mennyi itt a kincs Mennyi a mosolygószemű lány reggel, délben, vagy késő délután. Asszonyok tömött kosarából kibukkantak a vásárfiák. Gyermekek fényes mosdyáből gurultak szét öröm-karikák. — A kőpárkánynál két boldog öreg előtt csipeget a galambsereg. Mellettem sietett vidáman két gyorsbeszédű ifjú leány, az egyiknek sötét hajában kék szalag volt kötve lazám Úgy léptek mint az ifjú győzelem a Sztálin-téri fák á'att velem. — Visszagondoltam gyermekkorom várost-kőldvló napjaira és fölfénylett szemem, homlokom: a múlt nem jöhet vissza soha! ... Kék szalag a barna lány hajában repdesett az őszi szél sodrában. Azt akarom Azt akarom, hogy félvidámítson, munkára serkentsen a szerelem. Hogy új, győző erővé formáljon a munka vallása: az én hitem. A tegnap átkaiból kinőve hatalmasodjon Benned a jövő. E szerelemmel, csókkal, előre indulj, de vigyázz, ne légy hősködől Ha mellém ülnél még elmondanám, hogy tegnap reggel az eső után egy kis csikó lába eltörött’, futott, futott és nagy örömében nem látta a bajt s az út gödrében elterülve, bután felnyögött. Ősz van Ősz van, dús gyümölcstermő terhes ősz. Szőlők gerezdjében új bor terem- Hozzám igazítod lépted s a csősz elfordul mikor csókolod szemem. Piros levelek, szép rübinkövek, elszórva hevernek lábunk előtt. Nem beszélgetünk, hallgatok veled mint napfényben az elalvó mezők. Hideg szél motoz, de a szerelem meleg fénye ott ragyog szemeden mint pásztortűz a hegyoldalon, hol burgonyát sütnek a pásztorok és a száraz venyige úgy lobog mint szerelmünk, édes csillagom.
