Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Egri Viktor: A csikós
Andris Gsikósbojtár (Konrád József) és Rózsi (Ferenczy Anna) <4 csikói A Magyar Területi Színház novemberi bemutatója A Magyar Területi Színház helyein al kalmazza azt a lenini tanítást, mely sze rint a polgári korszak legbecsesebb ered ményeit korántsem szabad eldobnunk, el lenkezőleg, magunkévá kell tömünk és át kell vennünk mindazt, ami értékes volt az emberi gondolkodás több mint kétezer éves fejlődésében. Ez a tanítás döntő si kerrel érvényesült Moliére örökbecsű ko médiájának, a „Fösvény”-nek bemutatásá nál és az együttes novemberi bemutatója, Szigligeti Ede „Csikós” című színmüvének előadása is ennek az útnak, a színház mű sorpolitikájának helyességét igazolja. Szigligeti Edével, Szigeti József mellett a magyar népszínmű megteremtőjével a polgár iroidalomtörténet meglehetősen mos tohán bánt. Beérte azzal az utalással, hogy a szabadságharcot követő Bach-korszak ide jén, a kiegyezést mege’őzö, majd a kiegye zést követő évekből a színpad a spanyol terméken ységű és népszerű Szigligeti mo nopóliuma volt. Va'óban .megfelel a té nyeknek, hogy évtizedeken át a Nemzeti Színház eredeti műsorának legnagyobb ré sze az ő darabjaiból kerü’t ki. Ez a tény egymaga bizonyítja Szigligeti nagy jelen tőségét a magyar dráma irodaimban; ugyanakkor hiánytalan magyarázatát adja annak is, hogy a nagy gyorsasággal és gyakran csak az e’ső ötlet hatása alatt ké szült színdarabjai nem e’ég kidolgozottak, meséjük anyaga nincsen gazdaságosan ki bontva, hogy a színpadi hatások kitűnő ismerője beérte külsőségekkel. Legtöbb szín. művében, így a „Csikós”-ban is, jobb az elindítás, a bonyodalom előkészítése és a mese csomózása, mint a befejezés, a kon fliktus kibontása, a csomó megoldása. Mégis, ha ennek a ki vébe 1 es termékeny- ségű és a színpad törvényeit alaposan is merő k 1 assz ikusunknak szemére is vethető hogy hiányzik nála az általa helyesen meg látott és hegyesen felvetett problémákba va’ó elmélyedés művészete, nagy erényéül tudható be, hogy magyar színpadon ő volt az első, aki a népet nem egyes mellékala kokban vitte színpadra. Míg Kisfa 1 udy és később a szabadságharc korának többi szín műírója a parasztot, a. nép fiát gyakran.
