Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Mács József: Káderozom a szerelmemet
4 szMünesiet Bizony, körülményes dolog a nősülés. Az egyik faluban kevés a lány és ez nincs ínyé- re a legény válogatós természetének, a má sikban meg éppen elég van bddük, itt meg a baj az, hogy egy sem a legény kedvére való. A katonaságot kiszolgált legény pedig minid nősülni akar. Az a gömörmegyei falu, amelyről szólni kívánok, éppen a sok szép lányárói híres. De a legedegszebb a fürge járású, kedvesen csevegő, mindenkihez szives Bájos Kata, Bájos szövetkezeti gazda egyetlen leánya. Ügy jár az mindig, cüyan öltözetben, hogy a halandó, akár ifjú, akár vén, rajta felejti a szemét. Nem szorul hát bővebb magyarázatra, hogy a falubeli Havas Péter, miért rabja a lánynak. Tudja a falu valamennyi épsze mű embere, hogy csaknem egy fél éve jár utána. De, hogy miért nem veszi el, miért nem köt vele házasságot a falu dőljárói előtt, arról még a jósasszonyok is nagyon keveset tudnának beszélni. Havas Péter bizony régóta tapossa a sa rat a Fő-utcán lefelé, vagy rúgja a port, aszerint, hogy milyen idő járja. Mert ez a Bájos Kata a legszélső házban lakik. Taka ros kis házikóban, amelynek ablakában so ha sem hervad el a muskátli. A házon túl a végtelen mező terül él, amely évszakon ként változtatja köntösét A fiatalember a helyi EfSz agronómusa. Hetente háromszor ellátogat a Bájos ház ba: kedden, szombaton és vasárnap délután, mert Gőmörben a lányhoz járásnak is tör vényt szabott a szákás. Aid ezt a törvényt megszegi, legtöbbször fokhagymát és vörös hagymát hoz ki zsebében a lányos háztól, ő meg nem ezért fáradozott, hanem a lá nyért. Szóval Havas Péter szorgalmasan járt a hányhoz. Nem mulasztotta el soha az alkal mat. Mert ugyan melyik legényember töl tené él az estét korcsmában, vagy bárhol másutt, ha a Bájos Kata társaságában le het?! Dekát hogyan is kezdődött az ismeret ség? Amikor Havas Péter elkerült a néhány hó napos politikai iskolába, írt egy üdvözlő la pot a lánynak. Tudomására hozta a fiúknak is, hadd tudják, hogy ö leányzónak is mer írni, hogy ő nem elfogult, A levélírásra az késztette, amit a nagyvilágért sem mert volna bevallani, hogy a leány lenyűgöző pil lantását, hófehér fogsorának villanását ott sem felejthette. A leány meg válaszólt ne ki Aztán míg az iskolában tartózkodott, rendszeresen leveleztek. Hamar elrepült a néhány hónap és az egyik este hazatoppant. MegÖlélgetíé, meg csókolgatta öreg szüleit és azzal állott elé jük, hogy nem tölti odahoza az estét, hanem elmegyen. — Hová mennél fiam? — marasztalta de resedé hajú anyja, aki örömében azt sem tudta, hová ültesse. — Maradj csak te itthon — szolt az apa is könyökével az asztal sarkára támaszkod va. A fiút azonban nem lehetett otthon tar tani. Hiába várta a szóba-konyhás lakás nagy rendje; a tükörfényes kredenc, a ré gimódi karos-lóca, a szoba bensőséges mele ge és a szülők nagy szeretete, csak kimond ta, ami a szívét nyomta, ami távdlétében naponta foglalkoztatta. — Jányho‘ megyek, no? — Oszt kihez, ki csalogat d tőlünk tége det? — kérdezték mohón az öreg szülők. — Bájos Katói — Áhál... — Ahho< dmehetsz. A* jó dolgos lány a szövetkezeiben. Abból jő feleség lesz. ör vendhet, aki beköti a fejét — szólt az apja. Dehogy kellett aztán biztatni Havas Pétert. Nagy sebtiben falatozott, a savanykás ház táji borból is csak néhány kortyot ivott és elsietett a lányhoz. Bájos Kata odahaza volt. Varrogatott, a vizes lócán, a tűzhely közelében. Hosszú, fonott haja a vállán pihent, mint a hajdani Hamupipőkének, a szeme meg ragyogott, akár csak a nap az égen. Az öregek az asz tal körül pihengettek. Keveset szóltak, rit kán beszélgetnek, ha magukban vannak. Nincs mirőL Meg ha lenne, a vendégeknek tartogatnák, mert mit tudni Ja. áttü be hoz zájuk estének évadján. A nyomasztó csön det kopogás verte feL A gazda felütötte fe jét és kiszólt; — Szabadi Magas, sudártermetű legény lépte át a küszöböt. Göndör haját szépen hátrafésülve viselte, a csizmát is ragyogóra fényesítette. Bájos feléje fordult — Ni, csak, Hmm Péter, Vtj le mán no, Szatíra írta: Mács József
