Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Arató Endre: Csehszlovák-magyar munkásmozgalmi kapcsolatok 1867-1890 [bef. rész]
must és a magyarországi munkásokba a pro letár nemzetköziség tudatát igyekszik be oltani. „A különféle nemzetiségek egyrészt a nemzeti pártoktól félrevezettetve, nemze tiségi „önállóság“ után törekedtek, azon vérmes reménnyel táplálva magukat, hogy ezáltal anyagi jólétük biztosítva leend; más részt a magyar nemzet „uralkodó” vezér- férfiad jóllakatják a szegény népet frázi sokkal, hogy azt annál sikeresebben nyúz hassák, s ez saját osztá1 yhelyzetét is fél reismerve, kizsákmányolóik hívására min denüvé követi őket. A nemzetiségek gyű lölik, nyomoiruk okozóinak tekintik egy mást, az urak pedig örvendenek ezen, az egész nép munkájának gyümölcsét zsebük be rakva, s nem is tekintik azt, vájjon a termelvény hazabeli vagy más nemzetisé ge”. A cikkíró világosan rámutat arra, hogy a nemzetiségi pártok között nincs elvi el lentét, csupán az, hogy a másik: felett akar uralkodni. Kifejti mind a szeparatisztikus törekvéseknek, mind ,a magyar hatalmasko- dók” elnyomó nemzetiségi politikájának a munkásmozgalomra káros hatását. E fej tegetésben megtalálható az a helyes álláspont, hogy a munkásoknak egyaránt harcolniok kell a szeparatizmus és a nem zeti elnyomás ellen. Frankéi hatásával magyarázható a ma gyar pártlapban, a Népszavában 1880-ban megjeleint cikk a nemzetiségi kérdésről. Ebben a cikkben is helyesen a nemzetisé gekkel való összefogás, az elnyomás elleni köze» tere áll feladatként a munkásosz tály előtt. E helyes nemzetiségi politika magyaráz za, hogy a szlovák munkások a korábbi évekhez képest nagyobb számban vettek részt a NemválaSztók Pártjában és az Álta lános Munkáspártban. Az 1878-ban és 1880- ban megtartott kongresszusokon Pozsony és Kassa német, magyar és szlovák munkásai nak, 1881-ben pedig már Ruttka szlovák munkásainak is volt képviselője. Hason1 ó fejlődést tapasztalhatunk a ma- gyar-cseh kapcsolatok vonatkozásaiban is. Amikor Frankéi átveszi az Arbeiter Wo- chen-Chroinik szerkesztését, szemmel lát hatóan nő és szélesedik a lap nemzetközi rovata és ezen belül — érthetően — külö nösen megnő a csehországi munkásmozga lommal foglalkozó közlemények száma és terjedelme is. Frankéi és a munkáslap szer kesztői rendszeresen olvassák a libereci Ar- beiterfreundot. E lapból szereznek tudomást a cseh munkásmozgalom kemény küzdel meiről. Az Arbeiter Wochen-Chronik nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy támogassa a cseh munkások harcát a 70-es évek végére egyre fokozódó rendőr terror és a Habsburg monarchia ellen. Láttuk, hogy az osztrák és magyar kor- móny mily szorosan együttműködött az ausztria-rnagyarországi munkásmozgalom el fojtásában, az ausztriai (csehországi) és magyarországi munkásmozgalom összefogá sának megakadályozásában. A Frankéi ve zette küzdelem az Arbeiter W jchen-Chro- nikban nagy lépést jelentett előre a cseh és magyar munkásmozgalmak közötti azon összefogásban, amely a Habsburg Monarchia ellen irányult. A lap felemeli szavát a sorozatos házku tatások ellen, amelyek mint a rendőri terror eszközei szinte illegalitásba szorították a cseh szociáldemokratákat. Sorozatosan til takozik a Budoucnost, a Dělnické Listy, az Organisáce c. munkáslapok szerkesztőségei ben és Zápotocký, Pecka, František Ma- ráček szerkesztők lakásán megtartott ház kutatások ellen. Valahányszor betiltják vagy elkobozzák a csehországi munkáslapokat, akár a Volks- freundot, akár a Budoucnostot vagy a Dělnické Listyt, az Arbeiter Wochen-Chro- nik nem mulaszt el rámutatni arra, hogy milyen a valóságban az ausztriai sajtósza badság. Amikor a Dělnické Listyt egy olyan cikk miatt kobozzák el, ami egy polgári laptan is megjelent, a lap a csehországi viszonyokat a cári Oroszországban uralko dó kemény elnyomáshoz hasonlítja: „A mi jogászpápáink — írja — megint bebizo nyították hogy a csehországi szocialisták nak valóban lehetetlen a törvény által elő írt utakat betartani... Bár kételkedem ab ban, hogy elvtársaink közül valaki is Rapp ál'amügy észnek igazságérzetet tulajdonítana, a Dělnické Listy szerkesztője előtt azonban mégis lehetetlennek tűnt, hogy egy cikk, amely néhány nappal ezelőtt egy lapban ellenvetés nélkül jelent meg, egy másik ban elkoboztassék. A törvényszéki kozák Rapp azonban Loris-Melikoff kozák mö gött nem akar elmaradni és ezért cári orosz diktátorként jár el.” Amikor a prágai Dělnická Beseda mun kásegyesületet és a Ladislav Zápotocký ve zetése alatt álló „Szabók segélyző és ön képző egyletét” „szociáldemokrata üzelmek” miatt feloszlatják, az Arbeiter Wochen- Chronik ismét felemeli tiltakozó szavát. Napirenden volt Cseh- és Morvaország ban a munkásgyűlések betiltása. így nem engedélyezték 1880 júniusában a brünni takácsnap megtartását. A magyarországi munkáslap részletesen kommentálja az oszt rák rendőrségnek ezt az önkényes intézke dését. Cikkében felveti, hogy mi lehetett a tilalom oka. „Mit akart a kormány elérni azzal, hogy e gyűlést betiltotta? — teszi fel a kérdést. Azt hitték talán, hogyha a takácssegédek jelenlegi helyzetének megvi tatását — amivel a gyűlés foglalkozni kí vánt — eltiltják, akkor kibékítik őket
