Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Arató Endre: Csehszlovák-magyar munkásmozgalmi kapcsolatok 1867-1890 [bef. rész]
Az 1869. augusztus 29-i munkásgyűlés Bu dapesten. 1890 május elsejei felvonulás Prágában. Az első május elseje Budapesten. helyzetükkel? Ez a tilalom — folytatja to vább a cikk — nem járhat és nem is fog más következményekkel járni, mint azzal, hogy akinek nem engedélyezik helyzetének nyilvános és törvényes úton való megvi tatását és nem engedélyezik azon eszközök használatát, amelyekkel helyzetét megja víthatja, olyan utat fog választani, ame’y következményeiben a jelenlegi állam szá mára hasonlíthatatlanul vészé1 yesebb lehet. Alkotmányos monarchiánk egész eljárása a dolgozó népet egyre inkább arra a felisme résre vezeti, hogy helyzetének békés úton való megjavítását ezek az államok lehe tetlenné teszik. Ha az osztrák kormány ar ra törekszik, hogy e felismerés utat tör jön magának, akkor gratulálunk, mert a legjobb úton jár a hatalmas sikerek felé.” Az osztrák hatóságok féltek a Frankéi vezette laptól, az Arbeiter Wochen- Chro nik tói és el is követtek mindent, hogy ter jesztését Cseh- és Morvaországban meg akadályozzák. „A brünni cs— és k. állam- ügyészség — írja a lap egyik száma — ismét kiagyalta, hogy lapunk, mégpedig f. év áprüis 18-i száma a közcsend és rend ellen vétett és ezért a szám szállítási jo gának megvonását és teljes, megsemmisí tését rendelte el.” Nemcsak a Frankéi szerkesztésében meg jelenő Arbeiter Wochen-Chronik foglalko zott a cseh munkásmozgalommal, hanem a a cseh munkásmozgalom orgánumai is a Budoucnost és a Dělnické Listy — amelyek élén Ladislav Zápotocký és J. B. Pecka állottak — figyelemmel kísérték a magyar- országi: munkásmozgalmat és Frankéi Leó nak, a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosának, Ausztria-Magyarország volt le- velezőtitkáránák tevékenységét. Zápotocký és Pecka rendszeresen olvasták az Arbeiter Wochen-Chronikot, abból értesűtek a ma gyarországi munkásmozalom eseményeiről. Zápotocký 1876-ban, amikor Frankéi visz- szatért Magyarországra, foglalkozik szemé lyének jelentőségével és örömmel üdvözli szabadonbocsátását. Röviden ismerteti Fran kéi tevékenységét a párizsi kommün ide jén. Elmondja, hogy Frankéit a versaillesi bíróság távollétében halálra ítélte, de si került megmenekülnie. Igazságtalannak tart ja Frankéi bécsi letartóztatását. Frankéi mellett nagyobb nyomaték kedvéért még a polgári sajtó egy cikkét is felsorakoztatja, amely nrunt Zápotocký mondja, nem ba rátja a kommünnek és a kommünárdoknak, mégis helyesen veti fel, hogy Frankéi Leó nak, „amíg nem vét a magyarországi tör vények ellen, teljes joga van a személyes szabadságra, amely minden polgár számára törvényileg biztosítva van.” Éppúgy, mint az Arbeiter Wochen-
