Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Sütő András: Asszony a talpán
Visszamentem és a végrehajtó bizottság azt határozta, hogy nem váltják le, de szankciót kémek, mert olyan fegyelmezet lenül viselkedik, vagyis nem bírja a kri tikát. Vége volt már a gyűlésnek, hát csak be jön Seregély. Keresi a sánta titkárt, hogy fogalmazza meg neki a levá).tási kérvényt. Király Anti erre nagyon dühös lett: — Ne bolondulj eniber, elment az eszed? Ha ilyen ember vagy, meg sem érdemied, hogy néptanácsi elnök légy. Tudd meg, népgyűlést fogunk összehívni és ott mond juk meg, milyen ember vagy. Erre Seregély megint elment, hogy ő megy a rajonhoz, mert őtet üldözik. S még meg kérdezte tőlem: Annus, a héyeml^e pályá zol? Dehogy pályázok. Végezze csak ö a munkáját, azért tették oda. Én képviselő vagyok és ha úgy látom, hogy valami nem megy jól, azt énnekem meg kell mondani. Este átjött hozzám a felesége. Jaj, most is szégyen1 em, olyan kiabálást csapott. Nem jött be az udvarra, csak a hídról kiáltotta, hogy sülne ki a szeme, majd megírja ő ne ked, milyen szégyenbe hoztam az urát, aki annyit dolgozik a közügyekért. S azt mondta, hogy azért hívott ki a rajoni ki küldött abba az üres szobába, mert én szeretem őtet és összejátszottam vele. Na, hallj ide, Mihály drága, miket ki nem találnak! Ekkor én is kiabálni kezdtem: — Csináljatok amit akartok, én megyek kapálni, tőlem fordítsátok fel a világot is. igaz, nem jóli tettem, mert mi lenne, ha minden semmiségért csak lemondana az ember... De mérges voltam, már azt sem tudtam, mit feleljek annak az asszonynak. Mostmár nem tudom, mi lesz. Az em berek azt akarják, hogy két nap múlva kezdjük él az útjavítást. De elnök nélkül, meg i'yen kavarodással, hogy kezdjük el? A rajontól telefonáltak, hogy mi van, mi féle cirkuszt csinálunk itten? Nem tudom, ki beszélt, elég az hozzá, hogy vasárnapra kijön a párt részéről valaki, megint gyű lést tartunk a kritika ügyében. Mostmár többet nem írok. Ügyelj magadra, édes uram, tanulj, mert Seregélynek is az a baja, hogy az újságcikkeknek csak a címét olvassa el, azt mondja, nincs ideje •.. Neked van időd, tanulj. Kérted, hogy küld- jem ei a borotvapamacsot. Nem találom sehol. írd meg, hova tetted, mert utoljára ott láttam a tálas tetején, de most nincs ott. Hacsak ez a gyerek nem hordta el va1 amerre, de nem hiszem. Csókolunk mind a ketten Annus és Mihály. NEGYEDIK LEVÉL. Édes uram, ne haragudj, hogy olyan sokáig nem írtam. Annyi dolgunk volt, örökké sietni kellett. A kapálást elvégez tem. Most két hete kint volt egy elvtárs a rajoni pártszervezettől. A másikat, aki a rajoni néptanácstól jött volt ki, még ak kor visszahívták. Ügylátszik rájöttek, hogy nem intézett semmit. Na, de ez okos ember volt. Azzal kezdte, hogy összehívta a képviselőket, az egész végrehajtó bizottságot s az emberek közül is egynéhányat. Voltunk vagy harmincán. Az elvtárs felolvasta a cikkemet és meg kérdezte: — Mondjátok meg, igaz-e, amit az újság ír? — Jaj, nagyon is igaz. Szórul-szóra. Bár többet is írt volna. Seregély ott ült a fal mellett. Nagyon el volt keseredve, mert látta, hogy a nép tanácsi kiküldött hazament s most már senki se volt, aki pártját fogja. Na, így aztán magáramaradt s miután mindenki el mondta a véleményét, megint azzal jött elé, hogy lemond, ő nem méltó arra a mun kára. — De nagyon is méltó vagy — mond ták az emberek. — Csák hallgass a népre. Ne távolodj él a néptől. Ne kezelj ben nünket olyan magasról, sze neked is csak két lik van az orrodon, mint akárki más nak. Az emberek látták, hogy ott van az az elvtárs, mindenkit biztat, beszéljen csak, mondja el, ami a szívén fekszik, hát na gyon nekibátorodtak. Seregély tekergette a nyakát, Hol sárga volt, hol veres lett, egyszer-egyszer felugrott.- „nem igaz, ezt a reakció hangoztatja!” Délután kezdtük a gyűlést, éjfélig el tartott. Akkorra Seregély elfelejtette, hogy az elején le akart mondani. Nagy nehezen elismerte, hogy igaz, hibázott, merthát az ember dolgozik, aztán hibázik. De — azt mondja a végén — nehezen hiszi, hogy a rádiósítást meg lehetne valósítani, mert nem fizetnek az emberek. Fösvények. Másnap aztán, amikor a feliratkozás el kezdődött, kiderült, hogy néhány óra alatt nyő.cvanan jelentkeztek. Édesanyád is je lentkezett. Azt mondta, legalább vénségére legyen egy kis vidámság a házban. A napokban kimeszéltük a kultúrotthont, a padlót felmostuk és Gál Sanyi megcsi nálta az ablakokat. Nagyon jó, hogy meg csinálta, mert rosszak voltak és azt mond ták az öregek, azért nem jönnek ez elő adásokra, mert huzat van, kiviszi az em bereknek a fogát. Előadást is rendeztünk. Az első, amit összehívtunk, nem nagyon sikerült, mert Mátyusbá úgy dobolta ki, hogy: — Miinden eeem-ber mmmmegértse! Ma estéééé-re ... feldolgozzák a mmmisz-misz ticizmust ... — Miféle misz, te asszony? — kérdezte Kis Laji a feleségét, aki a kerítésnél hall gatta Mátyusbát. — Tudja a nyavalya. Azt mondja, hogy dolgozni kell. Biztos az aratásról mondott valamit. így aztán nem jöttek el. Csak harmadnap sikerült összehozni a népet, mert a tanító
