Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Sütő András: Asszony a talpán
is dindult, meg az agitátorok is házról- házra jártak. Én is ott voltam, a tanyasia kat látogattam meg, csupa egy sár lettem, de nagy örömöm volt, mikor ott láttam o tanyasiakat az előadáson. Jaj, mennyit beszélek, te Mihály, de muszáj megírjam neked, holnap mozgósít juk a népet az útjavításra. Mire hazajössz, olyan út lesz Mihály, aranycipövel is vé gigmehetsz rajta. Mindjárt hajnalodik, le is fekszem. Csak jennél haza, mert a gyermek reggel - este kérdi: hun időzik édesapám? Igyekezz, Mihály, gyere haza, mert nagyon várunk-.. ÖTÖDIK LEVÉL. Mihály drága, Nemsokára itt az ősz s még mindig nem jössz. Esik az eső, de esketik, mert'az út nemsokára jó lesz. Porondot hordtak az emberek, meg követ. Ma is oda voltam, a tanyasiakat írtam össze, hogy kik jönnek vasárnap reggel követ hordani. Sok baj van velük, mert egyik így, másik úgy. Kis András csak siránkozott, hogy a tehenének fáj a lába, ő mivel jöjjön. Nézem, hát sem mi baja a tehénnek. Na, mondom neki. aztán ne panaszkodj, ha sár van. Ő tanyasi, azt mondja, őneki mindegy. — Te aztán szép ember vagy- Nagynehezen aztán mégis eljött. Sokat kell dolgozni még egy ilyen kicsi útért is, te Mihály. Ha láttad volna, milyen nagy mozgás volt a faluban, mikor nekifogtunk! Ügy kezdtük, hjogy Mátyusbá kidobolta: holnap reggel útjavítás, önkéntes munka lesz. ÍÜendő, hogy mindenki ott legyen, akinek szekere van szekérrel, akinek la pátja van, lapáttal, kU amivel tud, csak jöjjön. Reggel mi képviselők összegyűltünk. Ügylátszott a dobolással sokra nem men tünk, mert tíz óra félé alig három szekér volt csak a néptanács előtt. Seregély a hí don áHt, szivarozott és morgolódott. „Meg mondtam! De olyan Mugy okosak vagytok. Nem kell ezeknek út, fiam. Csak beszél nek, hogy ócsárolják a néptanács munká ját0 Rösteltem magam, mert úgy látszott, igaza van- Gál Sanyi is ott volt, károm kodott, hogy olyan kevesen jöttek. Aztán még jött vagy három szekér. így hatan voltak szekeresek. Mit csináljunk, mit csi náljunk? Seregély azt mondta, halasszuk él a dolgot, majd ö beszervezi, megmondja ö a véleményét a nagygyűlésen. De nem, azt mondja Ács Sanyi, kezdjük meg, ahá nyon vagyunk. S elindult a hat szekér. Mi felültünk az elsőre s akit találtunk, azt mind megszólítottuk: gyere utat javítani. Seregély a legutolsó szekéren iüt. Erősen mérges volt a népre. Megyünk, megyünk, hát a falu végén vagy tizenöt szekér áll sorjába. Ti hová mentek? Mi porondot hordani- Hát miért nem jöttetek a neptanács elé? Minek azt a felesleges utat megtenni, mikor nem arra ven a porond, hanem kifáé, más irányba? Igazuk volt. Seregély csak nézte a sók szekeret. Hallgatott, szipákolt, mit mond hatott tv na. Azt mondja erre Ács Sanyi: — No, elnök élvtárs. Mégsem olyan a nép, amilyennek gondolja. Seregély tette magát, hogy nem hallja. Előre ment, az első szekérre ült. Ott azt mondja neki az öreg Pataki: — Most nem mondod, hogy még nem vagyunk a kommunizmusban? Seregély kacagott, de úgy, mint aki ecetet ivott, mert még mindig fáj az a cikk neki, amit az újságba írtam. Ott milyen idő van? Itt hűvösebbre for dult. Ma már tüzet is gyújtottam, miért megáztam a határban. Jó meleg lett, a gyermek elaludt az ölemben és én is el szunnyadtam- Olyan álmos idő van. Alig várom, hogy hozzánk is beszereljék a hang szórót. Kis Lajiék utcájában már besze relték és szól édesnyádnál is. Eladott az- öregasszony néhány csirkét, tyúkot, nagyon oda volt a rádióért. Most többet nem írok. A borotvapamacsot nem találom a ládafiában sem. Nem tudom, hová tetted. De azóta mivel borotválkoztál? Mert ha te őszig várod a pamacsot, olyan szakállad lesz, mint a Nuci cigánynak. Azért gondolom, valahogy csak megborot válkoztál. Én azt mondanám, vegyél ma gadnak, ha megkerül, legalább kettő lesz. Egy ünnepi s egy hétköznapi. Mihály drága, a napokban felhívtak a néptanácshoz, ott volt a párttól egy élv társ, azt mondta, nem mennék-e káderis kolába? Hogy menjek? Az uram is odavan- Nem, azt mpndja, majd ha hazakerül. Hogy akkor én menjek. Mondom, ezt meg keü beszélni. Jó lenne, én nagyon szeretném, ha sikerülne. De akkor aztán te ülsz itt hon és ügyelsz a gyermekre. Ládd, hogy fordul a vüág? írd meg, mi a véleményed? Annuska HATODIK LEVÉL. Kedves Mihály, leveledet megkaptuk, meg értettük belőle, hogy szombaton érkezel. Várunk az állomáson, a gyermeket is vi szem, mert mióta megtudta, hogy jössz, nincs nyugta. Éjjel is felébred á’rnából, körülnéz, azt mondja: nem jött édesapám? Nem jött, fiam, de szombaton itt lesz. Most már azt akarja, vigyem öt is az állo másra. Gyere Mihály, nagyon várunk és vigyázz magadra- Vedd fél a meleg kabá todat és nehogy ott felejts valamit. Szedd össze az ingeidet, vegyél mindent számba. Mihályka azt mondja, hozz neki egy száj muzsikát, mert itt nem lehet kapni és nagyon szeretne muzsikálni. Most többet nem írok, mért dolgom van a faluban, sietek. Ott leszünk szombaton az állomá son, a kőrisfa alatt. Ha sokan volnának csak kiáltsad: Annuska vagy Mihályka és mi ott leszünk. Csókolunk Annus és Mihályka.
