Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Mikszáth Kálmán: Régi választások. Választási programbeszédek. A jelölt természetrajza. A Boér-legenda Gyergyón
— Hát akkor mit áll itt? Fusson rögtön a sürgönyhivatalba és síirgönyözzön Sze gedre vagy Szentesre, hogy a banda ké szen legyen. Bandának okvetlen lenni kell, akármibe kerüljön is. Érti? Másnap még savanyúbb arczczal állít be a kortes: — M; baj van megint? — Elvesztünk, tekintetes uram... Toporczy elsápadt. — Végünk van, tekintetes uram. — Szóljon az istenért... — Az ellenfél fizeti a voksokat... Mind vele mennek az embereink. — Lehetetlek — hörgé Toporczy — akkor hát mi is fizetünk... igen, fizetünk. — Nem győzzük, tekintetes uram. — Azt én jobban tudom, győzzük-e, vagy nem győzzük. Meg kell lenni, punktum. Ha {az egész vagyonom rámegy is. Toporczy most már vesztegetni kezd és őrülten pazarol. A polgármesterék odajárnak a nyakára és takarékosságra intik. — Okosabban bánj a pénzzel, János. Hi szen úgyis melletted a valószínűség, lm nem költesz is olyan botorul, Toporczy türelmetlenül üt az asztalra: — Ejb. nekem a bizonyosság kell. Ti nem értitek az effélét. Nekem a képviselőség nem pénzkérdés. Toporczy: „Engem képviselőnek?" A Boér-legenda Gyergyón Valószínű (sőt majdnem bizonyos), hogy valamikor fiatal ember volt Boér Antal is, sőt még gyerek is volt, vagy ebben a szá zadban vagy az előtte valóban. No, de most már felnőtt ember, már a hatodik országgyűlésnek (innen visszafelé a hato diknak) ő volt a legöregebb embere, a meg nyitásnál korelnöke s azóta is mindig kor- elnök, sőt (ellenkezőleg Péchy Tamással), egyre biztosabbnak érezheti magát ebben az állásban. A hatodik országgyűlés! Mikor volt már az? A hatodik generáczió előttünk! Ki lát ta már azt! Az uramöcsémék, akik mint körjegyzők környezték, a legfiatalabbak vagy aggastyánok már, vagy odakünn fe- küsznek a temetőkben, szép fehér abrosz- szál betakarva télen, zöld selyempaplanna* betakarva nyáron. Hogy lett, mi módon lett ilyen öreggé a képviselő úr, érdemes volna tő’e megtanul ni s ha tudnám, elmondanám, de hogy mi képpen lett képviselő az öreg úr, azt is érdemes meghallgatni s azt én el is tu dom mondani. A hatvanas évek legvégén (ebben a szá zadban), Kincses Kolozsváron lakott Boér bá csi s meglátván egyszer egy szokmányos székely fuvarost nyájas hangon kérdi: — Hova való kee? — Gyergyóba, instálom. — No, akkor éppen eltaláltam. Mondja meg kee a gyergyóiaknak, hogy tisztdteti őket az öreg Boér Antal, aki éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy kellene Gyergyót talpra állítani. Vagy elmondta az üzenetet a fuvaros vagy nem, az ő lelke rajta, ha el nem mondta. Boémak mindegy volt, másnap a reggeli sétájánál megint talált a piaczon gyergyói embereket. — Hej, mondják meg otthon a gyergyó iaknak. hogy van itt Kolozsváron egy hű emberük, az öreg Boér Antal, aki, ha tér dig koptatja is lábát, nem nyugszik, míg Gyergyóból nem csinál valamit.
