Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Mikszáth Kálmán: Régi választások. Választási programbeszédek. A jelölt természetrajza. A Boér-legenda Gyergyón
— Nem egészen azért, — No, ugyan miért? Valamivel komolyabb arcot vág a pol gármester a szokottnál és előadja: . — Hát, barátom, arról van szó. hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk és most választani kell valakit helyette. Nem akarunk kapkodni ide-oda. hanem arra gondoltunk, hogy válla1 d el például te. Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha beleegye zel, hozzá’átunk. lanszirozzuk a nevedet s a többi magától megy. Toporczy, a derék, reális igénytelen To- porczy ámuló szemeket mereszt: — Engem? Képviselőnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effé1 ékhez? Hát tudok én szónokolni, államügyeket megvi tatni? Hát azt hisz.tek ti hogy én olyan szamár vagyok, aki nem látom be, mekkora szamár vagyok? Erre aztán megindulnak az e^envetések: , de így, de úgy”, Toporczy azonban nem enged: — Egy szót sem többet. Hallani sem akarok erről. Most hát már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági baczillus ott marad a jámbor, igénytelen Toporczy fejében. Este lefek véskor. mikor a gyertyáját eloltja, mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset és még- egyszer átéli, amit a polgármesterék beszé1- tek. ... Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba... Éjjel oda álmodja magát az országházi zöld padokba... Ott ül előtte mind a nyo’cz miniszter. Tisza most feláll, hozzá megy és (kezet fog vele. Toporczyt ez annyira meghatja, hogy fölébred ... Egész nap gondolkozó, kedvet len és izgatott... A hiúsági baczillus dol gozik, terjeszkedik odabent. Másnap, vagy harmadnap találkozik a polgármesterékkel a kuglizóban. De az egész mulatság untatja most, a szokott tréfák, kedélyeskedések ízetleneknek látszanak előt te. Szinte bosszantja hogy oly hamar tér tek fölötte napirendire, még csak elő sem hozzák többé a jelö’tséget. Ah, végre! A polgármester mégis tesz egy észrevételt; — Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagy. Toporczy szeme lángot vet, s hangja reszketeggé váiik: — Hát megmondom neked őszintén, suttogja bizalmasa^ — nálam pénzkérdés az egész. Ez a kis vagyonkám van, magam szereztem, éppen annyit, hogy nyugodtan, szépen megé’ hetek telőle, nem akarnám megapasztani. — Hiszen ha csak pénzkérdés! — kiált fel vígan a polgármester. — Igenis, csupán pénzkérdés. (Lám, a politikai készületlenség már nem akadály többé.) Hanem rá is rohannak menten: — Miféle pénzekről beszé’sz te? Költség ről, vagyonapasztásról. Kell is ide pénz! Garantirozom neked, hogy egy garasodba se kerü\ ha nem akarod. Hiszen élő ember vagy, magad is tudod, hát mikor került itt a vá1 asz tás pénzbe? — Éppen ez! —. folytatja érzékeny han gon — ti vagytok a legjobb barátaim, ti ösmertek. Éif egyszerű ember vagyok, de egy ambfczióm mégis van: hogy ha mandá tumot adnak a polgártársaim, hát adják bizalomból. — Mi, hát elfogadod? — Ha gondoljátok... ha azt huszitek ... de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költők. A nagy e1 határozás tehát megtörtént. To porczy neve lansziroztatik, mint a párt jelöltjéé, s megválasztása a helyi lap sze rint több mint bizonyos. A választás néhány nap múlva lesz s az e’ső árnyéka, amit előre vet, megjelenik egy szép reggel Toporczynál a kortes képé ben. — Tekintetes uram, azért j ottan, hogy valami kocsmát kellene bérelni nekünk is. — Miféle kocsmát? — Hát ahová gyülekezni fognak a híveink. — Hagyjon nekem békét. Nem akarok hal’ani se az effélékről. — Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék vetni ha ... — Hát jól van no. A maga kedvéért meg teszem, ámbár elvem ellen van. Menjen hát, beszéljen valamelyik kocsmárossal. Visszajön a kortes egy jó óra múlva, roppant megnyúlt arczczal: — Mondtam ugy-e? Elkéstünk! Minden kocsmát lefog’alt az ellenfél. Toporczy ijedten ugrott fel: — Hát már most mit csináljunk? — Nem tudom én, kérem alásan. — Menjen. ígérjen nekik kettős árt. A kortes kettős árt ígért a kocsmáért és megkapta, de másnap megint beállított To porczy hoz; — Megint baj van, tekintetes uram. — No mi az? — Banda kellene. — Banda? Hát lakodalmat tartok én, vagy mit? Egy krajczárt sem adok, érti-e? — Hiszen nem is kell kérem alásan mert már vége van, minden bandát lefoglalt az ellenfél, a Klupka Pistát, a Horthy Gyür két — még a malaczbandát is, a Kugyi Palkót. No még így se jártam a praxisom alatt — dörmögte fejvakarva a kortes. Toporczy izgatottan förmedt rá.
