Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Ozsvald Árpád: Tavasz lesz újra kedves
Szirmaynak mint külön megbízatású csá szári követnek kellő meghatalmazása volt, Rákóczi helyesli a vele való tárgyalást s Bercsényi megegyezett vele a fegyverek használatának felfüggesztésében (armorum suspensione), vagyis fegyvemyugvásban. Bercsényi tudta, hogy a szlovák föld művelő nép müyen jelentékeny részt vál lalt a szomolányi győzelem kivívásában. F. nép nyelvével is nagyon eleven és köz vetlen kapcsolatai voltak, levélírás közben többször szlovák szavak és szólások tolul nak tolla alá: 1704 szeptemberében egy Rákóczihoz intézett levelében o’vassuk „Az zsenám, nagyságos uram, pessime contenta' velem” — a feleségem a legnagyobb mér tékben elégedetlen velem. A szlovákok lak ta megyékre ezt az összefoglaló elnevezést használja: szlovák impérium. Ennek dol gozó népére számít, ha seregei a Morván túlra nyomulva ott operálnának, s a kö vetkező jellemzést adja róla: „Már magok kínálkoznak a parasztok: ha valamerre megyek (hadivállalkozásra t. i.) tegyek hírt — mingyárt elgyünnek ők is; de a szlovákság igazán stuka naraz, aztán haide do domu”. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a felkelők mellé álló paraszt ka tona nem tekintette hivatásnak a hadako zást, nem akart elszakadni falujától, ott honától. Szívesen látta a gyorsan eredmé nyes hadműveleteket, azt óhajtotta, hogy a győzelem kivívása után hazatérhessen, vagy legalább is haza * nézhessen övéihez, így értendő a „stuka naraz” — a hirtelen lecsapó csuka fordulat és a „haide do do mu” — gyerünk haza, emlegetése. A polgárság, a feudális Habsburg-abszo- lutizmus korában, a XVIII. század elején nem volt súllyal latba eső társadalmi té nyező. Alkalmazkodott a sorsáról döntő erőkhöz. Mikor a császári haderőkre rájárt a rúd, a pozsonyi polgárságnak gondolnia és készülődnie kellett a látóhatáron felde rengő rezsim-változásra. Nem csupán kispol gári féle emből, alkalmazkodásból tette ezt, Rákóczi oldalán nem keíMett tartania ide gen udvar önkényétől, jezsuiták erőszakos kodásától, Bécshez húzó főurak dölyfétől. Rákóczi mozgalmában ha ő ezt nem is tudta megvalósítani, élt a társadalmi osz tályok közös, nemzeti célra történő egyesí tésének törekvése. Bécs ellenben a kü’ön- böző osztályokat kijátszotta egymás ellen, hogy ezzel a praktikával a kizsákmányolás igájának szótlan hordozóivá alázza őket. A baj csak az volt, hogy Bécs túl közel esett s uralma évszázados hagyományra és évszázadok óta gyakorolt ravasz fogásokra támaszkodott. Rákóczi uralma, mely csak jót hozhatott a városi népnek, a jövő le hetőségét jelentette, a császár* uralom azon ban a kérlelhetetlen és ólomsúlyú jelent. És így a városnak, ha közben tárgyalt is Bercsényivel s a határában álló kurucok- nak ajándékokat is küldött, nem lehetett a másik oldat figyehnen kívül hagynia s a szokásos figyelmességek juttatásának gya korlatától eltérnie. A pozsonyi polgárság szokása volt — s ehhez a Rákóczi-harcok éveiben is ragasz kodott, — hogy a császárnak Bécsbe és a lotharingiad hercegnek Laxenburgba a la- maesí hátárban kjorán érő cseresznyével ked* veskedett, azonban bizonyára tudta, mai. a tapasztalat megtanította rá, hogy polgár nak a bécsi urakkal nem jó egy tálból cse- resznyéznie. Ozsvald Árpád: Tavasz lesz újra kedves Tavasz lesz újra kedves. Mar olvad a hó a berek alján, s mint csintalan, fürge, fiatal lány szakád zöld füzesek közt a folyó, hogy megpihenjen a Duna karján. Tavasz lesz újra kedves. Völgyek fölött gőzölög a pára, félszerben csillogó éke várja, hogy élesre köszörült vasfogát a föld kipihent húsába vágja. Tavasz lesz újra kedves. Havrfs port kever szemedbe a szél a város utcám, s ezernyi fény ostromolja a boltok üvegét. Tavasz lesz újra kedves. Mi tavaszunk, tavasza a mának. Virgonckedvű hírnöke a nyárnak az élet bőségét hozza élénk... Köszöntsük hát tavaszát a Szabadságnak!
