Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 2. szám - Egri Viktor: Hűség (III.)

Kosa: Ügy gondolom, meg kéne szégyen! tem az elmaradókat. Ha egy ember kima

rad, az ÜB árjon a falujába a nemzeti bizottságnak. Tegyék ki a rvevit a sze-

gyentáblára. Hadd bántsa a hiúságát!

Halász: Nem rossz ötét. Ezt megbeszéljük mindjárt holnap a titkárral... De

meg kéne toldani azt a tevéiét egy másikkal. Mindenkinek akad itt egy falu

belije.

Kósa: Tíz is.

Halász: Hát legalább az egyik írja meg, hogy az ö szégyenük, hogy lemaradnak.

Az egész falu szégyene. (Kásával a v.tát folytatva, jobbra el.)

Gizi; (Lejön a dombról Furdával.)

Gizi: Hallotta, összél műszaki főiskolára küldi Vargát a gyár? Mérnök tesz.

Furda; Két esztendővel fiatalabb nálam... (Elgondolkodik.) Ha én most elkezde

ném huszon.ki'I'enc lennék, mire elvégezném a felső iskolát. Érdemes?

Gizi (meleg érdeklődéssé! nézi a legényt): Persze, hogy érdemes! A kor nem szá

mít. Csak jó feje legyen az embernek.

Furda: Furcsa, otthon erre nem gondoltam ... Nem tudja, Gizka, mikor készülnek

el azctk az új házak a barakkok mögött?

Gizi (még nem érti Furda csapongó gondolatmenetét). Október elejére, úgy van a

tervben.

Furda: Tegnap arra jártam ... Két szoba, konyha, fürdő, összkomfort. Van három

szobás lakás is.

Gizi (szigorúan): Legényembemek ott csak egy szoba jár' •— ha egyáltalában jár.

Furda: Valamiben rossz a terve ermek a csavaros eszű Gabinak.

Gizi: Rossz?

Furda: Hogy asszony még nincs neki „beplánoválva“. Pedig három évvel fórban

van... Én legalább — (elharapja szavait, talpraesettsége cserben hagyja).

Gizi (nógatja): Nos?

Furda: Nyugodtabb fejjel tanulhat az emlber asszony mellett. (Most már árad be

lőle a szó.) Idehozom a mamámat. Tudja Gizka, özvegyasszony. A húgom

tavaly férjhez ment... A mamám tartaná rendben a házat. Főzne reggelit és

vacsorát. Vasárnap finom ebédet is. Egy kis derelyét, rakott káposztát vagy

bográcsgulyást.

Gizi; Hiszen ez csupa magyar étel.

Furda: Az. de csuda jó! Édesanyám szakácsnő volt egy magyar uraságnál. Itt a

Csallóköziben valamerre... Jaj, hogy el ne felejtsem. A túróscsusza is rop

pant finom.

Gizi: Sohase hittem volna, hogy annyira imádja a gyomrát. Petiik.

Furda (őszinte megrökönyödéssel): Én? Isten ments! Csak a mamámat imádom

nagyon. És persze aztán — (megint elharapja, majd odaveti). A gyerekekre

is vigyázhatna a mamám.

Gizi: Miféle gyerekekre? Maga nős?

Furda: Én? Ezt honnan veszi?

Gizi: Mert gyerekekről beszél. Asszony nélkül akar gyerekeket?

Furda: Asszony is van, azaz lesz... Maga, Gizka!

Gizi: Én?

Furda (a szivére teszi a kezét): Ez halálosan komoly.

Gizi: jaj, micsoda gyerek maga!

Furda: Maga maga... Már elvtársi alapon is tegezhetnénk egymást.

Gizi: Én kezdjem?

Furda; Te ... te ... te... ! (Elkapja a derekát és ajkával megkeresi a száját. Hosz-

szan megcsókolják egymást. Fent a dombon megjelenik elekor Hoíóczy Sin-

tával.)

Giai: (A léptek hangjára kibontja magát Furda ölelő karjaiból és elszalad jobbra.

Furda sebbel-lotobal követi.)

Siata: Látta? ... Világos nappal!

Holéczy: Ugyan! Sajnálom, hogy szétugrasztottuk őket. Talán az első csókjuk volt.

Sinta; Ezt honnan veszi?

Holéczy: Abból, ahogy szétrebbentek... Milyen szép ez... Rossz rágondolni, ho

gyan kezdte az én időimben a íegényember, kocsma, bordély, betegség...

Sintia: Ezt alaposan eltúlozza.

Holéczy: Lehet, hogy a szegények szerelme talán akkor is őszintébb, szemérmesebb,

egészségesebb volt. (Leér a betonlaphoz. Cigarettára gyújt és leül.) És maga.

barátom. A legszebb férfikorban van. örökké nőtlen alkar maradni?

Sinta: Voltam már házas, (Legyint.) Félévig se tartott. Elváltunk.

Holéczy; Nem értették meg egymást,?

Sinta: Én szeretek néha kirúgni a hámból, szeretem a társaságot, a kávéházat az

asszony ... Egyszóval nem illettünk össze.

Kis szünet.