Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Egri Viktor: Hűség (III.)
Holéczy: össze kell egy kicsit forrni, ez meg nem megy tűz és füst nélkül. Kölcsö nösen lefaragni egymásról a rosszat, ír.ért az van bőven mindenkiben. SInta: Minek? Inkább szátmenni mindjárt, mint évekig pepecselni. Holéczy: Túlságosan türelmetlen a természete... Lássa, ezt a munkások is megér zik. Óhatatlanul megérzik, hogy pusztán a kötelességét teljesíti. SLnfca: Ez éppen elég! Holéczy: Nem, barátom, ma nem elég! Pusztán kötelességórzetlböa sohasem szület nek nagy dolgok. Például ezek a remorkörök, a szovjet hajók. Ehhez egész embar, szív meg lélek kell. És rengeteg áldozat. Sinta: Köszönöm! Mit kapok érte cserébe? Munkásigazgatót, üzemi bizottságot és száz más kontrolt a nyakamba. Ha pedig hiba van hát rajtunk, az értelmisé gen verik el mindig a jport. Maga ezt nem únja? Nem látja, hogy köztük tízszer annyi a kontár. (Egyre hevesebben.) Tegnap csákánnyal szétverik a fökábel't, hogy két ólára leáll az egész tizem. Ma csorog a csővezeték, mert rosszul szigetelnek. Holnap megint a vezetékkel lesz valami' baj, mert kon tárok. Nem tudnak forrasztani, hegeszteni. Holéczy: Ne olyan hevesen! Azt a kábelt — tudhatná — egy parasztlegény vágta ketté. Csoda, hogy nem ütötte magát agyon. Szándékkal egy se árt. És ez a lényeg... Elfelejti, honnan jönnek ezek az emberek. A faluból, az ekeszarva mellől. Sinta: A csehek java tudtommal a gyárakból jött és nem túrta tavaly a földet. Holéczy: De a legtöbbjüknek új ez a munka, ök se csináltak még soha hajókat... Én pompás embereket Iáitok köztük! Sinta (legyint): Szív és lélek — fenét! Gyomor kérdés! Azért jöttek ide, mert itt többet kereshetnek. Én hallom őket & kantinban, a kávéházban. ELönt a mé reg, hogyan verik a mellűiket, hogy mücsoda szakemberek! Holéczy: Nono, ne csináljon ebből mindjárt nemzetiségi kérdést. Sinta: Nem én, de ők csinálják! Holéczy: Nem értem magát... Sinta: Hát nem dörgölik minduntalan az orrunk alá, hogy ök csinálnak itt min dent ... A terveket, a beosztást, a bérezést, az ellenőrzést... Ügy járnak- keinek itt. mintha nélkülük mindjárt holnap leállna az egész üzem. Holéczy: Csak lassan, barátom. Én Kutny vagy Leitner kollegáknál ezt sohase ta pasztalom. Sinta: Egy fecske még nem csinál tavaszt Holéczy: Jobban meg kéne szívlelnie, amiről a múltkor a rajzpadlóban beszéltünk... Nem locsogásokra adni, hanem nevelni. Sinta: Kit neveljek? Aki viszi a tudásomat, aztán belém rúg! Holéczy: Micsoda beteg szempont!... Nem is értem, mi füti magát? Maga gyűlöli az üzemet, a munkáját! És ami a 'legrosszabb: az embereket! Sinta; Hát nincs okom, hogy rajongjak értük! Holéczy (ingerülten): Ostobaság!... Bocsásson meg, ki kellett mondanom. Tanul nia kell tőlük! Sinta: Kitől? Holéczy: Ettől a Halásztól például... Fanatikusa a munkának.., Nem, rosszul mondom. Szerelmese a munkának és a hajóknak! Sinta: Magáról is ezt mondták! Holéczy: Nem, az más. Én csak mint szakmát szerettem a hajóépítést... Az ő szeretetük valahogy mélyebb, emberibb. Sinta: Honnan a csodából veszi azt? Holéczy: A múltkor itt sétáltam Halásszal a szigeten. (A fára mutat.) Erről a fá iéi beszélt. Ahogy az esti szélben suttog. Meg a Duna fényes csillogásáról. A halakról és füzekről túslnan. Annyi szeretettel, hogy forró lett a szívem tőle. Sinta: (Mosolyogja az öreg lelkességét.) Holéczy: Látom, maga mosolyog. Nem értett meg... Azt akarom mondani, hogy ez az igazi, őszinte hazaszeretet. Sinta: Micsoda? Hiszen internacionalisták! Se hitük, se istenük! Holéczy: Igen, ezt hittem eddig én is... Kommunisták, internacionalisták — hát hazátlanok... Alaposan tévedtem! őszintébb és mélyebb az, ahogy ök érzik ezt a földet és mindent, ami körülvesz. Nincs benne egy szemernyi abból a hazugságból, ami elvitte... megöl te a fiamat... ! Sinta: Egyik végletből a másikba esik! Bevallom, nem értem. Holéczy: Mt nem ért?... A hátét, amit ez a föld ád? ... A szeretetet, ami az emberekből, a munkából fakad ? ... Lássa, ezért a hitért talán meghalni is lehet... Igen ezért lehet! ... Azért olyan erősek ök!... Maga ugyanolyan fiatal, mint ök ... Nem kellene magának is úgy élnie, fiam! ? Sinta: Nekem? ... Ha nem nyirbálnák meg minduntalan, ami egyéni bennem. Holéczy: Egyéni? ... Lássa, éppen itt az üzemben, — ebben a nagyszerűen kialakuló közösségben fejlődhet ki a legjobban az, ami egyéni magában.
